Már 3. napja tart a háború szervezetem és betegségem között. Egyre csak rosszabb. Először picit fájt a torkom, majd estére mégjobban, tegnap pedig már igencsak szarul voltam. Este már az orromat is fújhattam. Persze most kellett lebetegednem, pont a munkanapjaimra. Valószínűleg a holnapot már nem tudom elvállalni, mert nem érzem jól magam. Reggel mindenki állította, hogy milyen meleg van itt a recepción. Én pedig vacogtam pulcsiban..

Most jött le T.A. Issza a szokásos reggeli koffein adagját. Kérdezte hogy vagyok. Mondtam, hogy betegen. Mint kiderült már tudta. Ejj de pletykás valaki. :) Mesélte, hogy vicces helyzetekbe keveredett néha, amíg nem beszélte túl jól a magyar nyelvet:

Egy hideg napon, barátjával beszélgetve:

                - ... Hogy vagy?

               - Faszom -monta erre T.A

               - Tessék?

               - Faszom -mondta újra

               - Mivan? -kérdezett vissza már igen csak furcsán nézve a kedves barát

              - Hideg van -válaszolta T.A, megunva az értetlenséget

              - Jaaaaaaaaa, fázol!! -világosodott meg

Hát ezen jót nevettem :)

Zs-vel álmodtam az éjszaka. Furcsa volt így ébredni. Nem zaklatott fel, de nem volt jó érzés...  Ezek szerint megint ő járt a fejemben.  Érdekes volt. Álmomban már szakítottunk és G volt a párom. Zs pedig még mindíg udvarolt nekem. Valamiért találkoztam vele és akkor meggyőződtem róla, hogy már nem belé vagyok szerelmes, hanem egész biztosan G-be. Valahogy a családomhoz is kikeveredett, amikor otthon voltam és hozott cseresznyét. Senki nem értette hogy került oda. Furcsa egy álom.. Megéltem mindazt, amit álmondtam, mert mindíg úgy álmodok hogy bele is élem magam. Érdekes szokott lenni.

Azt hiszem addig nem fognak hagyni engem ezek az emlékek, amíg nem talál magának valakit.