Bűnhődnöm kell. Igen, tudom. Bűnhődnöm kell. Megérdemlem. De olyan kegyetlenül fáj...meghalnék érte. Megtaláltam azt az embert, akivel leéltem volna az életem, az összes hibájával és hülyeségével együtt... ...de nem vigyáztam rá. Elvesztettem....

Igaz, milyen szomorú, amikor az ember túl későn jön rá, hogy milyen kincs volt a tulajdonában? Igaz, milyen rossz, amikor tudod, hogy te rontottad el, hogy miattad alakult úgy, ahogy?

Mondd, érezted már, hogy darabokra hullik a szíved és az összes darabja nála van?? Volt már, hogy nem tudtál létezni nélküle?? Tudok, de nem akarok... ő a másik felem.

Kár a múltba vissza tekinteni..kár... én mégis azt kérdezem magamtól: miért nem vigyáztál rá eléggé?? miért nem láttad rajta? miért nem nyíltál meg előbb neki???

A nő dolga vigyázni a kapcsolatra, feléleszteni a lángot és őrizni azt. Én nem tettem... miért miért miért??? ez a kérdő szó milliószor suhan át a fejemben, de képtelen vagyok megválaszolni..megtettem, nem tudom vissza csinálni. Azt tudom, hogy bármit megadnék ezért az emberért.. Szeretem, szeretem, mindennél jobban szeretem. Szerelmes vagyok belé és ezt nem éreztettem úgy, ahogy valójában érzem.

Nem akarok nélküle élni... jobb lenne, ha eltünne az életemből?? NEM!!! Mert azt nem élném és nem is akarnám túl élni.....

Szeretnék eltünni. Eltünni minden és mindenki elől... Vagy csak bebújni a paplan alá és sírni..sírni..sírni...........aztán aludni..sokat... De persze ez nem így megy. Vár a munka, várnak a kötelezettségek...

" G is szeret téged , nagyon nagyon néha talán nem is tudod mennyire mert nem mutatja, de így van..."  azt hiszem ezt most nem akartam látni.....azt hiszem megszakad a szívem... tudom, hogy megérdemlem, hogy fájjon, megérdemlem, hogy beledögöljek ebbe....

Meghalt egy részem, ami nélküle nincs többé....

Elvesztem.....