Róla is tettem már említést a blogomban. Viszont ahhoz képest, hogy ő a legfontosabb ember az életemben a családom után, meglehetősen keveset. Talán nem is véletlenül...

Februárban ismertem meg. Mára pedig bele szerettem.. Az egyik legcsodálatosabb dolog, ami történt velem életemben. Nem hittem, hogy Zs után még valaha is fogok tudni ennyire mélyen szeretni. Fárasztóan sokat gondolok rá, ha nincs velem és a percek századmásodpercként repülnek el jelenlétében. Rájöttem már miért nem írok róla. Egyszerűen nem tudom hogy fogalmazhatnám meg mindezt. De ma egy különösen kedves mondatot kaptam tőle: "egész este rád gondoltam és rájöttem nem fogok jól aludni amig nem fogom a kezed:)" Kell ehhez bármit is hozzá fűznöm? Azt hiszem nem.. :)

Annyira drága. Meghallotta, hogy itt van velem T.A és rögtön aggódni kezdett. Ideges lett és félt. De még mennyire félt... Féltsen is! Hisz a szerelmem ^-^. De mondtam neki, hogy minden rendben van. Elmeséltem neki, hogy T.A közölte, hogy tetszem neki. Persze egy puszit most is nyomnia kellett a homlokomra. Nincs semmi baj ezzel az emberrel, csak tartsuk meg a távolságot és ne akarjon minden áron kikezeni velem. Mondtam neki, ne gondolja hogy én bármit elfolytok magamban. Ha akarok valamit azt megmondom, nem taktikázom. Nem akarok tőle semmit és ez a munkahelyem. Tartsuk meg a távolságot. Nem tetszett neki és nem is érti, de jobb híján elfogadta. Végre nem próbál meg "megerőszakolni" mint a múltkor..
 

Nagyon-nagyon hiányzik. Annyi kedves szava van hozzám és annyira érzem, hogy szeret.. És ez nagy szó! Köszönöm hogy vagy nekem!!!! Holnap találkozunk. 3 napja nem láttam. Jó lesz újra magamhoz ölelni és a karjaiban elaludni...