Tele vagyok gondolatokkal. Annyira, hogy úgy érzem, nem is tudom kifejezni magam. Valami van bennem, amit nehéz megfogalmazni. Nem szerelem, mert még nem az. De nagyon jó érzés és a szürke hétköznapokat színessé tette...

Végre újra úgy érzem, hogy minden nap érdemes felkelnem és jó érzés, hogy van valaki, aki után vágyódhatok. Hogy a napjaim elmúlásával nem az jut eszembe, hogy már megint eltelt egy nap.. egy szürke hétköznap... hanem az, hogy ennyivel közelebb vagyok ahhoz, hogy újra láthassam...

Nem tudom, hogy alakulhatott ki bennem ez ilyen gyorsan. Fogalmam sincs. Nem értem... vagy ne is akarjam??? Bármi van is bennem, akarom még még még...

Tele vagyok félelemmel, bizalmatlansággal, hála a múltamnak és a benne szereplő személyeknek, akik átvertek, hazudtak, visszaéltek a jóindulatommal.. és a sok negatív dolog, ami a környezetemet érte. De igyekszem ezeken túl lendülni és a felépült falat lebontani.. de néha nehéz. Nehéz, hogy vajon amit éppen teszek, az a jó döntés-e.. De arra jutottam, ha agyalok, azzal mindent tönkre teszek. Teszem, amit a szívem diktál és ha még sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna, akkor is tiszta lesz a lelkiismeretem, hogy önmagam voltam és mindent megtettem.

Tudom-tudom.. minek agyalok ennyit és teljesen hülye vagyok. Fogalmam sincs. Lehet azért zanzultam meg, mert havi agybaj következik.

All in all.... i have started to feel something..something good...