.. nem rég ébredtem fel. Rémálmom volt, nem tudok visszaaludni.

Karácsony napja volt. Készülődött a család. Egy kertes házban laktunk, de nem ott, ahol most és néha visszakerültem a régi, kispesti szobámba. Tehát karácsonyi vacsora. G is hivatalos volt rá. Egy számomra ismeretlen lánnyal érkezett meg, aki rögtön le is ült az asztalhoz - az asztalfőhöz, az én helyemre, G mellé. Ergo maradt nekem egyetlen hely, ahová leülhettem. Elment az étvágyam. Kirohantam a lakásból és futottam amíg csak bírtam. -jééé, tudok futni álmomban? :O -  Tehát csak futottam és sírtam. Utánam jött két barátnőm, akik fogalmam sincs hogy kerültek oda. Próbáltak vígasztalni, több-kevesebb sikerrel..

G persze nem jött utánam. Nem érdekeltem, talán fel sem tűnt neki ami történt. Megpróbáltam összeszedni magam és visszamenni, ha másért nem, a szüleim miatt. Tehát visszamentem.. Mindenki úgy ült, mintha semmi sem történt volna. Nem ültem le az asztalhoz. Eszembe sem volt. Anyum furcsán és kérdőn nézett rám. Én csak berohantam a szobámba, senkit sem akartam látni.

Egyedül voltam, mint a kisujjam és úgy éreztem senkinek sem számítok, senkit sem érdeklek. Valóban így is volt. Mikor kimentem a szobából, már a teraszon ült mindenki és beszélgettek. Annyira bántott, hogy mindenki semmibe vesz, hogy fogtam és lerántottam a lányt székkel együtt a teraszról a fűbe..

A lánynak semmi baja nem történt, de mindenki úgy nézett rám, mint egy utolsó rohadékra. Senki sem értette miért tettem én pedig nem értettem, hogy miért is normális ez az egész úgy ahogy van!?

Úgy éreztem ez volt a végszó, ez volt az utolsó pont, mindenki ellenem fordult. Elrohantam és senkit sem akartam látni.. Csak futottam és nem érdekelt már semmi és senki..

Mondhatom remek éjszakám volt xD