... egyre inkább bele habarodok.. Vagy eddig is így volt, csak nem akartam elismerni még magamnak sem? Nem tudom.. de félek. Nem merem igazán közel engedni magamhoz, nem merem azt a falat lebontani a szívem körül.. nem akarom, hogy ha (...) akkor megszakadjon a szívem...

Jó vele. Imádom az ölelését, a csókjait, a nézését, a mozdulatait.. ajj-jajjj!!

Hallgathatnék az eszemre és kereshetnék mást, tovább lépve. Talán el fog jönni az a pillanat, talán nem. Sajnos nem tudhatom, hogy úgy vesztek nagyobbat, ha tovább lépek, vagy, ha kivárom, hogy mit hoz a jövő.. Fogalmam sincs.

Próbálom rendbe hozni az életem és közben élni, semmitől sem elzárkózva..

Szorítsatok, hogy végre jó úton haladjak!! :$