Vannak pillanatok, érzések.., amikor az ember nem, vagy csak nehezen tudja kifejezni magát szavakkal. Na most pont így vagyok. Szerelmes lettem. Elsőre azt kezdtem el most írni, hogy ijesztő és jó egyszerre. A valóság azonban az, hogy már nem félek. A félelem negatív érzés, mindent tönkre tesz. Az érzéseimet nem irányíthatom és nem is akarom. Megnyíltam.. Szeretem.. Már nem hiszek a tündér mesékben, így nem írhatom azt, hogy remélem örökké fog tartani. De azt igen, hogy remélem olyan sokáig fogjuk ezt mindketten érezni, amilyen sokáig csak lehetséges..

Ez a szerelem megint más érzés, mint amit eddig megtapasztaltam. Az évek, a fájdalmak, az emlékek, a tapasztalatok és hibák mind-mind átalakítottak engem is és az érzéseimet is. Másképp szeretek. Komolyabban. Nem mélyebben, nem felületesen, egyszerűen másképp. Rengeteg hibát követtem el eddig életemben és ha nem is mindből, a legtöbből tanultam. Komolyodtam. Sokkal jobban tudom értékelni az engem körbe vevő értékeket és magammal is jobban összhangban vagyok. Ezt hívják úgy, hogy felnőttem??

Igyekszem vigyázni rá. Remélem ő is rám. Annyi furcsa randi után rátaláltam. A semmiből bukkant elő egy kis kincs, akinek végre meg tudtam nyílni, aki elérte, hogy érdekeljen és érzéseket tápláljak iránta. Már tudom, hogy bizony ezt sem tudja bárki kiváltani. Sőt.. csak kevesen.. és ezt jó tudni :)