Furcsa vissza gondolni a múltamra. 24 éves vagyok. Valahol már "öreg" valahol túl fiatal.. 8 évem töltöttem valakivel, aki megtanított, mi a szerelem.. legalábbis ezt hittem. Valójában ő az első szerelem volt és megtanított, hogy :
- ami nem öl meg, az erősít - ha valaki megüt, azonnal el kell hagyni - ha valaki egyszer megcsalt, meg fogja tenni újra - hiába szeretsz teljes szívedből, ha a másik csak elhiteti veled, hogy ő is ugyan ezt érzi - lakva ismerszik meg az ember

Megtanított, hogy akkor is fel tudjak állni, ha már a padlón fekve is belém rúgtak. Mert annyi fájdalmat okozott nekem, annyiszor törte össze a szívemet és annyiszor hittem el, hogy ez egy szép élet lehet, hogy az átélt fájdalmak megerősítettek. Szeretett. Valahol biztosan. Voltak gyönyörű pillanataink, szerelmes hónapjaink. De ez valami más volt, mint amit hittem. Akkor nem láttam miben éltem, éltünk. Nem láttam merre tartok és ez mihez vezethet. Nem láttam, hogy tönkre megyek idegileg és lelkileg.. Nem láttam, ahogy magamba fordulok. Nem láttam, hogy az, ahogy ő szeretett, nem olyan volt, ahogy életem párja "kell" szeressen. Furcsa. Furcsa ezekre vissza gondolni. Hogy 24 éves vagyok, de ezeket már mind megéltem. Nem sajnálok egyetlen percet sem a múltamból és semmit sem sajnálok amit tettem, mert mindenből tanultam. Köszönöm az eddigi életemnek, hogy ilyenné formált engem. Van még hova fejlődnöm, van még hova tovább, de azt hiszem végre jó úton járok..

Miért is gondolkodtam el ezeken? Mert a héten olvastam egy idézetet:

"Szeretni csakis az erős ember tud. A gyenge nem szeret, csak menekül a másikhoz. Ez nem szeretet, akármilyen odaadó, elfogadó, érzékeny, érzelmes és szenvedélyes. A gyengeség azt jelenti, hogy nem találod magadat, a másiktól várod a megváltásodat és ez lehetetlen"
 

A másik dolog, hogy amióta megismertem azt a srácot, akivel most vagyok, rájöttem milyen, amikor valakinek tényleg fontos vagyok, valaki tényleg szeret, valaki tényleg leélné velem az életemet.. Ő olyan érzéseket váltott ki belőlem, amilyeneket eddig még nem éltem át.. :))

Jó úgy vissza emlékezni a múltamra, hogy csak emlékek, amik hozzám tartoznak, de már semmiféle érzést nem váltanak ki belőlem.. :)