Ma is meló. Bár pont ebből kifolyólag tudok most ide írni, mert otthon még nincs net. Remélem szerdán már el tudom intézni gond nélkül.

Épp itt a török törzs vendég (vagy főnök barát, én már nem tudom) már megint. Néz ki álmosan a fejéből és kávézik. Látom nem csak nekem megy nehezen a reggeli ébredés. :P Tegnap pont akkor jött vissza a hotelbe, mikor G-vel mentünk haza. Legalább láthatta, hogy meg van a helye az én csókjaimnak.. :P Bizakodom, hogy ma nem próbálkozik be semmivel..!

G ma is nálam aludt. Tegnap derült ki, hogy csütörtök reggelig nálam lesz. Örülök neki :) Szegénykém 1/4 5 kor kellett, hogy felkeljen. Nem irigyeltem érte. Hat előtt tíz perccel keltem ki az ágyból. 6:10-kor már a villamoson ültem, a munkahelyem felé tartva.

A török épp most kérdezett rá, hogy mit csinálok. Mondtam neki, hogy blogot írok. Igazából ararnyos ez a fickó, csak tartsa meg a távolságot. Nem lenne vele semmi a bajom, ha a múltkori dolgot nem teszi... De lépjünk is túl.

Tehát 6:10-kor már a villamoson voltam. Jó, hogy már nem kell másfél órát utaznom, hogy beérjek ide. Felszállok a villamosra, átszállok a buszra és már itt is vagyok. Jó, hogy nem kell metróznom. Sosem szerettem. Viszont az egyik legjobb altató :D Sötét is, ringatós is... Nehéz volt az ébren lét rajta reggelente:) Azért jobb úgy bejönni, hogy közben nézem a napfelkeltét :)

Már benn van főnök úr is. Remélem nem lesz ma morci napja. Valahogy nincs hangulatom hozzá. Szeretem, mikor nincsenek benn a főnökék. Nyugodtabb vagyok.

A török úr megint jött azzal, hogy miért nem adtam neki puszit. Érik, hogy ne legyek vele kedves.. most erre mit mondjak? Hogy menjen a fenébe és hagyjon békén a hülye puszi mániájával együtt??? Ártatlan puszi? NEM AKAROK SEMMIFÉLE PUSZIT ADNI és már baromira unom. Úgy látom holnap még ennyit sem kéne vele beszélgetnem.

Végre kezd kisütni a Nap. Legalább nem fogok fázni. Hűvös van nagyon ma reggel. Lassan itt az ősz. Elő kell venni a melegebb ruhákat. Ez most érdekes lesz, mert fogalmam sincs, hogy mi merre van a zsákokban. :D A héten elkezdek már kipakolni és mindennek helyet keresni. Szép lesz ez a lakás nagyon, mikor már minden a helyén lesz. Hangulatos és meleg kis kuckó, ahová jó haza járni.

Furcsa még az új otthonomban aludni. Picit olyan, mintha vendégségben lennék. Kell idő, hogy megszokjam és már a sajátomnak érezzem. Persze, még csak pár napot voltam otthon, ráadásul ki se pakoltam nagyon semmit. Vajon mennyi idő lesz, mire minden a helyére kerül?

Holnap megint munka. Utána viszont 3 napom szabad. Szerdát kicsimmel töltöm, utána szerintem pakolok. Bár jó lenne valamelyik csajszimmal találkozni. Majd még eldől :)

Érdekes, hogy kialudtam magam, mégis álmos vagyok. Talán még a reggeli ébredezés, nem tudom. Valahogy nem tetszik a gondolat, hogy holnap is be kell jönnöm dolgozni :D De hát ez van, valamiből élni is kell.

Már szép idő van nagyon. Süt a nap, mégsincs hőség. Szeretem, amikor ilyen az időjárás. Feltölt energiával. Ilyenkor olyan jó lenne kifeküdni egy rétre azzal, akit szívből szeretek.. Vagy kirándulni egyet, esetleg elmenni fagyizni. :) Most egyetlen mondat jutott az eszembe: az élet szép! :)

Ezzel zárom is soraimat így délelőtt 10:00-kor

Valahogy sejtettem, hogy ennyivel még nem ér véget ez a nap. 12:55 van. Ismét Zs para. Nem tetszett neki, hogy megkértem: ha nem tud oda figyelni a telefonjára, akkor törölje ki a számom. A reakció szerint én gyerekes vagyok és nem hagyom őt békén, én hivogatom őt, és ő törölni akar az életéből... hát wow.. Megírtam neki, hogy akkor tegye azt.. Nem mondom, hogy nem bánt a dolog, mert azzal hazudnék. Az a része bánt, hogy ekkora hülye és képtelen látni a valóságot. Nem szeretem az igazságtalanságot. Miért tartunk még mindíg ott hogy én a rohadék dobtam őt és neki ezért minden joga utálni engem?? Mindenhez két ember kell.... Kicsit unom már, hogy ennyire nem érti még mindíg, hogy mi is történt valójában. És ez bosszant az egészben, nem más. A kibaszott értetlensége. A büszkesége elvakítja vagy ennyire buta?????

Nem tudom, nem értem és már nem is akarok. Egyet szeretnék végre: új munkahelyet és Zs-t teljes mértékben kizárni az életemből. Én már nem akarom elmagyarázni neki, hogy miért történt ami történt, nem akarom hogy megértsen, nem akarom, hogy felfogja, hogy ő mart el magától. Ettől függetlenül még fontos volt nekem. Itt szeretném kiemelni: VOLT. Kéthetente azt hallgatom, hogy ki akar törölni az életéből és elfelejteni. Hát a fenébe is tegye... Eddig kedves voltam vele, most megkaptam, hogy mit érdekli őt bármi is velem kapcsolatban és hogy minek mesélek neki és engem minek érdekel hogy mi van vele. Hát engem aztán nem érdekel... Van saját életem, ami mindíg is jobb lesz mint az övé valaha...

Szar lehet. Majd megoldja. Csak unom, hogy már nem vagyok senkije és még mindíg ki tud borítani.

Szeretnék már máshol dolgozni....