Ha valaki elolvasta az előzményeket, akkor őt már nem kell bemutatnom senkinek.
Kedd éjszaka óta valahogy többször jut az eszembe mint kéne. Nem úgy, hogy jajj, de hiányzik és miért lett vége, vagy mennyire vonzódom hozzá. Ilyenekről már rég nincs szó. Egyszerűen azok a rohadt emlékek. Nem rossz ember ő. Sok jót is kaptam tőle. Tudom, hogy szeretett. Tisztán és őszintén, mindennél jobban. Tudom, hogy a végére már tényleg észbe kapott és akart engem, de akkor már késő volt. Nagyon-nagyon késő. Hiába éreztem úgy, hogy darabokra szakad a szívem, mikor azt kellett mondanom: VÉGE, nincs tovább, ezt a döntést már rég meg kellett volna hoznom. Sajnálom, hogy fáj neki. Sajnálom, hogy azzal kellett szembesülnie, hogy már más kell nekem és ő már csak a múltam. Sajnálom, hogy amióta elveszített, azóta már nem önmaga, hogy kifordult önmagából és elindult egy leejtőn, amit ő nagy valószínűséggel észre sem vesz. A barátai pedig nem tudom hogy nem látják ezt. Vagy "madarat tolláról embert barátjáról"? Nem tudom. Azt hiszem ezen a rohadt világon egyedül én ismertem őt teljes egészében. Jó ez? Nem tudom... De nem jó látnom, ahogy próbál bosszút állni azért, mert nekem már van új párom. Társkereső oldalak, buli buli hátán, csajozós képek..fellengzős szövegek. Jobb lesz ez? Hogy megpróbál beleilleszkedni egy szerepbe, amitől csak rosszabb lesz?? Ő tudja. Mr. sexista.. No comment.
Ő már nem az az ember, akit én ismertem. Koránt sem. Kaptam tőle nagyon sok szép emléket is, nem csak rosszakat, ahogy azt első bejegyzésemben soroltam. Nagyon tudott udvarolni. Ó igen tudom már ma miről jutott eszembe. Gyönyörű rózsákat árultak az Árpád hídi metro aluljáróban. Zs nagyon tudta mikor lepjen meg a legszebb rózsák egyikével. Értékeltem a gesztust, amíg tudtam, hogy szívből adja. Emlékszem már nagyon a vége felé jártunk, azt hiszem már az áprilisi szakítása után, amikor hozott nekem egy szál szegfűt. Azért szegfűt, mert csak azt kapott, mást már akkor nem. Annak a virágnak már nem tudtam úgy örülni..... Tudom, hogy szeretett. Tudom, hogy a mai napig szeret. De sajnos, míg ott voltam, nem tudott már értékelni és túl későn eszmélt fel. Már másé a szívem. Igazából nem sajnos. Örülök, hogy így alakult. Semmit sem bánok. Jó, hogy vége. Be kell vallanom, annak is örülök, hogy ennyire megváltozott, mert így annyira taszító, hogy látni sem bírom. Ugyanakkor itt van bennem az érzés, hogy miattam fordult ki magából. Nem kifejezetten tudja feldolgozni a történteket. De nincs bűntudatom. Nincs is miért. Sok mindent én sem tudtam feldolgozni, amit ő okozott nekem..
Remélem egyszer megtalálja a boldogságot és nem lép apja nyomdokaiba....
A legjobbakat neked Zs! Kívánom, hogy több emlék már ne törjön fel bennem veled kapcsolatban...
