Újabb munka nap. Nehezen indult a napom, mert el kellett válnom hajnalban G-től és ez most különösen nehezen ment nekem. Sosem búcsúztam még ennyire sokáig tőle. De ha egyszer nem fűllött a fogam ahhoz, hogy ott hagyjam a buszmegálloban?!?

De bejöttem. Hisz be kellett. Nyugis, csendes délelőtt, szikrázó napsütéssel. Kicsit morogtam is, hogy amíg otthon voltam szakadt az eső, a munkanapomon meg rögtön süt a  Nap.

Délután beindult az élet. Munkások itt, munkások ott. Érkező, fűtés, ebéd, kötelező iktatások.. Ezer felé szakadtam, de legalább gyorsabban telt az idő. Ebéd után szusszantam egy kicsit, majd késő délután kezdődött az igazi "beindulás". Főnök úr és kedves R.F barátja (idős úr Kanadából) úgy döntöttek, hogy koccintanak. Koccintottak egy pálinkával, majd koccintottak még eggyel, majd koccintott kedves főnök uram a szobaasszonnyal is (ekkor már whiskey-t ittak). Szépen telt a munkaidő és F. bácsi (főnök) egyre inkább felöntött a garatra. Az izgalom csak akkor hágott igazán a csúcsra, mikor R.F úgy döntött, hogy kettesben hagy főnö urammal, aki ekkor már cseppet sem volt szomjas. Ájuldozott, hogy június óta mennyit fogytam, milyen csinos vagyok és kár, hogy ő már ennyire idős. Először azt mondta a lányának tekint, majd később már a szerelme voltam :D

A váltásom Zs volt. Negyedóra késéssel meg is érkezett. Már csak annyit látott, hogy E (szobaasszony) és én szakadunk a röhögéstől - hát igen, F úr épp nem tudta, hogy E segge tetszik neki jobban, vagy az enyém... -

Műszakot átadva ex fiúnak indulásra készen álltunk E-vel. Épp mentünk volna, amikor főnök úr odaszólt Zs-nek, hogy adjon nekünk tequilát. Nos, a tequila a kedvencem, a műszakot már átadtam, nem sokat tiltakoztam. Koccintottam a főnökömmel, E-vel és bizony az én exemmel is. Majd jött a következő kör. Majd rá még 2-3..

Mikor már a 3. alkoholos ital folyt végig a torkomon, Zs úgy döntött, hogy beteszi a következő zenét youtube-on. Nem volt azzal gond, hogy miután az előző szám véget ért, újat tett be. Csak magával a számmal volt, ugyanis régi szép közös emlék volt az a zene. Tipikusan olyan, ami csak úgy, véletlenül baromira nem jut eszébe az embernek, mert nem egy minden napos szám, amit még a rádiók is játszanak. Rögtön rákérdeztem:

                       - Ez most véletlen volt?

                       - Nem.

Majd ki kellett szolgálnia a szintén alkoholizáló vendégeket. Kis szünettel oda mentem hozzá:

                       - Ezt most direkt csinálod?

                       - Nem, miért?

                       - Tudod, hogy mire emlékeztet...

                       - Mire?

                       - Amikor meglepetésből ráraktad az mp3 lejátszómra,

                          mert tudtad, hogy nagyon szeretem. Együtt hallgattuk

                          meg a buszon, amikor haza kísértél és mindkettőnket

                          elöntöttek az érzések..

                       - Ja neeem, csak úgy eszembe jutott. Amúgy jó a klippje.

                     Majd lekapcsolta a számot.

Nem egészen értem mire volt ez jó, de abban egészen biztos vagyok, hogy nem a véletlen műve. Ez nem egy bulizós, ivós szám, ami csak úgy eszébe jut az embernek. Főleg, hogy a szám szövege a következő (angolról magyarra fordítva):

"Bebizonyítani a szerelmem

Mezetelenül akarok futni az esőben

Szeretkezni a vonaton, keresztül a városon

Ezt te tetted velem

És most?

Akarom, kell,

Várok rád!

Bizonyítani a szerelmemet

Remélek és imádkozom érted

Hogy bizonyítsam a szerelmem

Meg akarlak ismerni

Nem így

Nem akarok az anyád lenni

Sem a húgod

Csak a szerelmed

A Te baby-d

Csókolj meg, így jó

Csókolj meg engem, engem

Akarom, kell

Várok rád

Hogy bebizonyítsam a szerelmem

Évek óta vágyom rád

Hogy bebizonyítsam a szerelmem

Mit akarsz tenni?

Mond el!

Mesélj az álmaidról!

Benne vagyok?

Mondd el a félelmeidet!

Félsz?

Meséld el a történeteidet

Nem félek attól, aki vagy

Elrepítelek

Az élvezet függ másvalaki engedélyétől

Szeress! Így jó. Szeress engem!

A baby-d akarok lenni

Akarom, kell

Várok rád

Hogy bizonyítsam a szerelmem

Én nyitott vagyok, készen állok

Hogy bizonyítsam a szerelmem

Én várok, hogy bizonyíthassak

Várok hogy bizonyíthassam  a szerelmem

Várok, hogy bizonyíthassak."

Tényleg csak úgy eszébe jutott volna? Pont ez a szám, ami egy szép közös emlék gyönyörű érzésekkel a múltból? Ilyen szöveggel? Vagy már megint csak mint nő kombinálok? Meglepne..

Természetesen nem hagyott hidegen, amikor betette ezt a zenét. Egy pillanat alatt elöntöttek azok az érzések, amit akkor és ott éreztem, mikor ezt a számot hallgattuk együtt. Át akartam ölelni és megcsókolni. Ez így van. Ez az egész pár másodperc alatt végig futott rajtam, majd visszatértem a valóságba. Vissza a múltból a jelenbe. Hirtelen észhez tértem és realizáltam, hogy ez csak egy pillanatnyi elszakadás volt a valóságtól. Próbáltam alkoholtól kábultan észhez térni és gondolkodás nélkül kicsim volt az, aki az eszembe járt és az ő iránta érzett szerelmem. Pillanatnyi tequilás megingásom miatt nem érné meg elveszíteni azt az embert, akit mindennél jobban szeretek. Egy olyan emberért, akit már jó ideje nem szeretek, csak a szép múlt emléke elevenedett fel bennem. Mert volt az is. Csak már régen. Mikor még a rózsaszín köd nem változott sötét felhőkké. 

Bizony nehéz volt. Nehéz volt, mert ez az együtt töltött pár év nem múlik el sosem. Ugyanakkor a szívem már máshoz húz és az eszem is több annál, mint hogy újra hibázzak.

Nem kellett meggyőznöm magam semmiről. Egyszerűen éreztem, hogy nem a szívem húzott, csak a testi vágyak. Megkívántam-e? Nem mondanám. De megfogalmazni sem tudom mi zajlott le bennem. Érdekes volt és tanulságos.

Egyet tudok. Lehet, hogy forróvérű vagyok, de tanultam a múltban elkövetett hibáimból és nem teszek tönkre még egy kapcsolatot. A bizalom, hűség, tisztelet és szeretet/szerelem, mindennél fontosabb.

Megtenni csak egy pillanat, semmibe sem telik. Csak nem éri meg. Se magam miatt, se G miatt. Mert tudod Kicsim, nagyon szeretlek!