Furcsa érzés megbizonyosodni róla, hogy amit csak feltételeztél az igaz volt. Furcsa rájönni, hogy akit szerettél, nem szeretett viszont. Legalábbis a végén már nem. S mikor szeretett, akkor sem szeretett eléggé. Csak a saját önzőségét kielégítően. Az ilyen szeretet talán nem is igazi, csupán egy fikció. Gyerekek voltunk, s hittem valamiben, amiben egy szerelmes fiatal hihet. Túl sokáig tartott az álom s talán én is túl sokáig próbáltam elhitetni magammal valamit, ami már nem létezett. Meg kellett tanulnom. Meg kellett látnom. Meg kellett tapasztalnom. Át kellett élnem.Hoztam egy döntést és mégis visszakoztam, mégis vissza húzott a szívem - vagy csupán valami, ami már nem létezett. Nem bánom. Egy percet sem bánok, mert megtanított sok mindenre. Átértékeltem az életem, az érzéseim és a jövőmet. A legnagyobb tanítás, hogy ha találsz valakit, aki szeret: BECSÜLD MEG! Mert talán Ő AZ. Talán nem, de te akkor is mindent megtettél. A múltba kapaszkodva elveszítettem azt, aki mindennél jobban szeretett. Így tanultam meg, hogy értékeljem azt amim van. Így váltam azzá, aki vagyok. Tanultam a hibáimból.

Lezárva a múltat, egy évvel a szakítás után megtudni, hogy már minimum 3 napja mással járt, mikor engem mondva csinált indokkal kidobott - furcsa érzés. Nem fájó, nem bántó. Egyszerűen csak furcsa. Valamint egy újabb igazolás, megerősítés afelől, hogy ő az, akinek megismertem 8 év alatt. Az, akit nem akartam elhinni, hogy ő az, akit nem akartam meglátni benne. Mondhatnám, hogy 8 évet pazaroltam el arra, hogy erre rájöjjek. Valójában ez csúnyán hangzana.. Minden esetre örülök, hogy már nem vagyok vele. Örülök, hogy nem beszélünk és jó eséllyel soha többé nem látom. Mindig az életem része marad, mert nem lehet az ilyesmit kitörölni, de nem hiányzik. Megmutatta nekem azt a sötét mélységet, amit senkinek sem kívánok és amiből kimászva erősebb lettem, mint amit valaha hittem. S okozott nekem sok-sok olyan maradandó sérülést, berögződést, melyeket nagyon nehéz kitörölni. De idővel sikerülni fog.

24 éves koromra találtam meg azt az embert, aki megmutatta nekem, milyen az igazi szerelem. Milyen az, amikor tényleg szeretnek, veled terveznek és azért boldog, mert te vagy neki... Sorolhatnám, de nem lehet, értelmetlen, mert a szavak nem adják vissza azt, amit a szív érez.

Sosem szerettem még ennyire és sosem éreztem ehhez foghatót. Hogy ő.. Ő AZ...