cikáznak a gondolataim. ezer felé, ezer féle.. Néha annyira el tudok veszni. A Világban, az Életben... Annyira egyedül tudom érezni magam. Mintha csak beraktak volna ide, az egész közepére, hajrá, boldogulj, csinálj amit akarsz. És én csak állok és nézek. Vannak napok, pillanatok, amikor úgy érzem csak magamra számíthatok. Itt jönne az a mondat, hogy és a családomra. Igen, ez így van, de ilyenkor ezt sem érzem. Csak vagyok. Egyedül. A gondolataimmal. Amikkel kezdjek amit akarok..