Uralkodóan ragyogott a Nap a part túloldalán szél lengette magyar zászló felett. A lemenő Nap sugarai még mindig a sziget látogatóit simogatták. Természetes fény világította meg a Duna szélfújta hullámait, miközben cserfes gyerkőcök figyelték a vizen közeledő kacsapárt. Kövek dobálásával jelezték szüleiknek: ők már mennének. (Óóó! Már tudm miért kavicsos a tavak alja ;) :P)

Míg a Nap lemenni készült, szinte megállt az idő. Míg eme csodálatos pillanatot figyeltem és a szél simogatta arcom, megszünt a világ. Már a gyerekek által dobált kavicok csobbanását sem hallottam, azonban az Árpád hídon átrohanó sárga retro villamos visszahúzott a valóságba..

A lemenő Nap helyén hamarosan aprócska fények jelentek meg szét szórva.. Azok a csodálatos Csillagok..