2010.07.26.

...reggelente, amikor megébredek, már nem tudok vissza aludni, mert rámtörnek az emlékek. Azok a gyönyörű emlékek.

Ez ma reggel is épp így történt. Nem tudok aludni. Úgy érzem ilyenkor ébredés után vagyok a legérzékenyebb. Meghalnék érte..

A nap hátra lévő része általában könnyebb. Nem mindig, de általában igen. Olyankor már csak sodrodom a nap eseményeivel és igyekszem terelni  a gondolataimat, több-kevesebb sikerrel.

Valahogy könnyebb felvennem egy álarcot és még magammal is elhitetni, hogy minden tök happy, mint belátnom, hogy nélküle tele van a szívem fájdalommal. Nélküle nem vagyok egész.

Az élet mindig megy tovább.. pedig én néha úgy megállítanám.. Amikor fogja a kezem, amikor magához húz, amikor megcsókol, amikor rám mosolyog, amikor csak némán fekszünk egymás mellett a sötétben, mégis tudjuk mit érez a másik..

Próbálom tartani magam, próbálom nem sajnáltatni magam és próbálom még magammal is elhitetni, hogy nem fáj nekem semmi.. az élet megy tovább .. Bizony, hogy megy tovább, de nélküle nem akarom!

Igazság szerint fáj. Nagyon fáj és megszakad a szívem. A legszomorúbb, hogy miattam alakult így, én szúrtam el..

Tehetetlennek érzem magam. Azt tudom, hogy szeretem, nagyon szeretem. Jobban, mint azt hittem, jobban, mint azt hinni mertem..

..hát hogy lehet úgy élni, hogy, csak vele vagyok igazán egész !?