...hiányzol. Mindennél jobban. Megint nélküled ébredtem. Fáj úgy ébrednem, hogy te nem vagy mellettem. Fáj, hogy minden ébredésnél az az első gondolatom, hogy elveszítettelek, már nem vagy... Azt hiszem megszakad a szívem... Nem..már megszakadt... Minden ébredés egy büntetés. Elveszítettem azt az embert, akié a szívem... Nem becsültem meg és ha beledöglök sem tudom vissza csinálni.. pedig megtenném..visszacsinálnám..ohh bárcsak :(

Fáj, olyan rohadtul fáj. Annyira sajnálom, annyira sajnálom!!!!

Annyi mindent nem csináltunk még. Annyira elszúrtam.

Sajnálom, hogy nem tudtad mennyire szeretlek. Sajnálom, hogy mostmár nem számít mit érzek.

De én hadd mondjam azt, szeretlek.

És azért én elmegyek, hogy ne bántsalak,

Hogy ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.

Majd ha átléped a lét köszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé,

Értelmet kap, mi volt a volt, s mi volt, miért.

Egyet megtudsz majd biztosan, lesz egy üzenet:

Volt valaki, ki Téged mindennél jobban szeretett. 

..Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,

És mindig kell idő arra, hogy szeressünk..

..azt álmodom újra az "enyém" vagy és többé nem engedlek el... NAGYON SZERETLEK!!!