Rezeg a léc a lábam alatt. Vagy nem. Nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem fog ez nekem így sokáig menni. Legalábbis most így érzem. Egyre inkább belehabarodni, boldogan, szerelmesen mosolyogni a karjaiban. Majd visszatérni a valóságba és azzal a tudattal élni, hogy mikor nem én, akkor más kapja meg...

Naivan hangzik, tudom, de érzem a szerelmét. Azt az erős köteléket.. tudod.. ♥ Mégis, nem tudhatom mi jár a fejében és mit hoz ki belőle a másik.. Megint remek helyzetbe kevertem magam. Tipsi-tapsi.

Nem akarok második lenni. Még ha valójában első is vagyok, hisz.. de ez hosszú történet. Ez a tényeken nem változtat és nem tudhatom mit hoz a jövő.

77 hónap. Ennyi szól mellettem. Talán más is, nem tudom...

Majd kialszom.....