Munka, hétvége, munka, hétvége... Telnek múlnak a napok és úgy érzem szétcsúsznak körülöttem a dolgok. Már meg van a költözés időpontja, az új lakás és mi épp kezdünk eltávolodni egymástól. Amikor én vagyok szabad, akkor ő dolgozik, amikor ő szabad, akkor én dolgozom. Egyszerűen nincs időnk beszélni egymással. Ez így nagyon nem jó, változtatnunk kell. Persze, ezek nem olyan dolgok, amik megoldhatatlanok..

Költözés, munka, család, barátok... nehéz össze egyeztetni, egyelőre nem vagyok túl jó benne, van még mit csiszolni. Elmegyek dolgozni, haza jövök, másnap munka.. hétvégén pedig végre eljutok odáig hogy kimossam a ruhákat, főzzek valamit és kipihenjem a heti alig alvást. Na ez így cseppet sem jó. Rám férne egy pár város mentes nap, de hát az még odébb van. Az első most a költözés és az új albi kifizetése. Remélem nem bánjuk meg a döntést és minden rendben lesz pénzügyileg és érzelmileg egyaránt. A pénz kérdéstől jobban tartok.

Nem röhej, hogy minden körül az a rohadt pénz forog???? :S És egyre szarabb lesz.. Nem tudom, hogy külföldön is így van-e, de az itthoni helyzet borzasztó... Örülhetek, hogy van munkám és nem minimálbér fizetést kapok.

Szomorú, hogy az ember nem élvezheti az életet, mert megkeseríti a pénz. Dolgozd ki a beled.. ennyi.

Oké, lehet ma én vagyok túl negatív, de hát van ez így.

Mindenesetre nem sokára költözés, úgy hogy ideje csomagolni is. Várom, hogy az új albérletben legyünk már, mert ez itt nem jó. Kettesben egy szép kis lakásban..az az igazi. Ahol nincs lakótárs, aki miatt idegeskedsz...

Remélem augusztusra pedig megkapom azt a pár nap szabit, amit kértem és elutazhatunk végre..