..szaladnak a napok, sárgulnak a levelek, peregnek a percek.  Mi pedig vagy vele rohanunk, vagy megállunk és nézzük. Van, hogy előbbi, van, hogy utóbbi.

Vajon, miközben telnek s múlnak a napok..hol gyorsan s hol lassan.. észrevesszük mennyi lehetőséget szalasztottunk el? Meglátjuk kit bántottunk meg? Érezzük a dolgok súlyát? Ha minden egyes eltelt napunkat visszanézhetnénk vajon mit éreznénk? Vajon mit tennénk utána?....

Inkább megteszem, vállalva a kockázatot, hogy megbánom, minthogy nem teszem meg és egy életen át bánom, hogy így döntöttem... És te?

Amíg erőnkből telik, éljünk és tegyünk meg mindent azért, hogy a lepergett percekre úgy gondolhassunk vissza, hogy az elégedettséggel töltsön el minket. Nem nehéz. Csak el kell szakadjunk a hétköznap szürkeségétől és  meglátnunk a felhők mögött a szikrázó Napsütést. Tudod, mindig ott van. Te képes vagy a felhők mögé látni?

Érdemes a dolgokat túl bonyolítani és megpróbálni a másik fejébe látni? Nem.. Viszont érdemes a nehezebb utat választani és beszélni, beszélgetni. Sokat..