Rájöttem, hogy én nem az a típus vagyok, aki szakít. Én nem szakítok. Mert nem látom értelmét. Nem az a típus vagyok, aki úgy áll a dolgokhoz, hogy van ezer másik pasi a Világon. Persze, hogy van. De kit érdekel??? Lehet, igen lehet hogy félre kacsintok,  de ha szerelmes vagyok akkor is csak egyetlen emberé a szívem. Márpedig ha szerelmes vagyok, akkor nem szakítok. Ha pedig szerelmes vagyok, az nagyon nehezen múlik el.. Ha pedig nem vagyok szerelmes, akkor körbejárom az okát, hogy mi történt, és megpróbálom újra fellobbantani a lángot. Vagy sikerül, vagy nem.

Tehát nem szakítok. Nem tartom megoldásnak. Inkább csak az egyszerűbb út. Pedig lehet, valóban az az egyszerűbb, ha nem kűzdök, csak szakítok és tovább lépek. Lehet, de ez engem nem érdekel.

Amikor pedig úgy érzem szakítani akarok, akkor fogom magam és átgondolom mi vezetett idáig, mennyire vagyok hibás és vajon lehet-e ez ellen tenni még valamit. Lehet velem van a baj, de én ilyen vagyok.

Talán egyszer megismerem magam. Szépen lassan, de egyszer biztosan. Évek teltével egyre több mindenre jövök rá, ismerek meg magamban és ez jó. Persze sokszor k..va nehéz, de megtörténik..