Nincs értelme semminek ... és egy könnycsepp kicsordul. Nem látod a kiutat ... és a könnycsepp legördül. Sebesen fut, majd elesik... és apró szilánkokra törik. Majd hirtelen élesen hasít bele a szivedbe a fájdalom... Mert nincs értelme semminek.

Talán szeretünk szenvedni , talán belénk van programozva.
Mert e nélkül nem is tudom…talán nem éreznénk, hogy vagyunk.
Hogy is mondják? Miért csapkodom magam ostorral? Mert annyira eszméletlenül jó amikor abbahagyom…

Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel.

Összetartásból széthúzás, ígéretekből csalódás,
Álmatlan éjszakákon ment a gondolkodás,
Hogy hol rontottuk el, mi lehet a megoldás?

"Megsebzem magam, hogy lássam, érzek-e még.A fájdalomra figyelek, mert csak ez az enyém."

"Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem. Nem nézel a szemembe, tán félsz attól amit látnál? Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!"

"Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk, nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a leginkább, akik nem tudják, mit akarnak."