Tudod, hiányzol nekem. Nem kell, hogy minden nap itt legyél velem, mert a szívemben élsz, akkor is, mikor azt hiszed: utállak, vagy elfelejtettelek.

Ha nem vagy itt és nem fogod a kezem, a múlt és a jelen akkor is összeköt minket. A szívünket biztosan..

Érzem azt a szerelmet és azt a megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan érzést, amit irántam táplálsz. Pont ezért nem értem, s nem tudom mi vezett téged máshoz.

Nem akarom megváltoztatni a multnak egyetlen percét sem, mert hiszem, hogy minden okkal történt, okkal történik. A múltunk által válunk azzá, akik vagyunk, akik leszünk. Bár millió hibát követtem el, bár elveszítettem egy jó embert, mégis hiszem, hogy ennek így kellett lennie. Így, hogy tanulhassak belőle. Remélem tanultam.

Ahogy eddig sem, most sem tudom, hogy vajon jó döntéseket hozok-e. Sajnos a jövőbe nem látok, de azt hiszem inkább bánom azt, hogy megtettem, mint sem, hogy egész életemben bánjam, hogy nem tettem meg.

Nem, cseppet sem egyszerű ez a helyzet és magamnak köszönhetem. Mégis hiszem, hogy bárhogy alakul is, megérte..

Kislányként nézek a jövőbe és remélem, hogy az álmaim valóra válnak...