Hullik a hó. Gyönyörűen havazik. Itt ülök mesét nézve és közben az jár a fejemben: te most mást ölelsz..

Mégis meddig vagyok még képes erre? Meddig hagyom, hogy megszakadjon a szívem, meddig reménykedek még?

Egyszerűen csak arra vágyom, hogy itt legyél velem, magadhoz húzz és megcsókolj. Karolj át hátulról, miközben az erkélyajtóban állok és kislányként gyönyörködöm a havazás szépségében. Csak nézz mélyen a szemembe..

Feküdj ide, hogy melléd bújhassak. Igyunk forró csokit és amikor besötétedik, gyújtsunk gyertyákat..

Öltözz fel, hogy "lerángathassalak" játszani a hóba. Nem fog fájni, csak kicsit vizes leszel..

Ez mind csak fantázia, mert te távol vagy tőlem, más karjaiban...