Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy,szereted szívedből.Néha azért,amilyen,néha pont annak ellenére.És tudod, hogy az a valaki is szeret téged,néha azért aki vagy, néha meg pont annak ellenére.
Csütörtök este 19:44. Első esti műszakom ebben a hotelben. Nem tudom fogok-e tudni aludni az éjszaka. Nem csak a forgalom miatt, hanem, hogy mégis csak a munkahelyemen vagyok. Majd meglátjuk. Igazából nem bánom, hogy most éjszakára kellett jönnöm és nem holnap reggel. Legalább kipróbálom milyen a sorsuk itt az éjszakai műszakos kollegáimnak :P Egyenlőre nyugalom van, remélem így is marad.
Reggel úgy ébredtem, hogy ránéztem picimre és azt montam neki: "nem akarom hogy elmenj" És így is éreztem. Nem akartam.. Pedig holnap találkozunk és szombatra is elhívott pókerezni a barátaival. Jó érzés. Még is ezt éreztem reggel. Azt hiszem, érzelmesen ébredtem :$
Bele habarodtam...igen így van. :$ De már nem elvakultan vagyok szerelmes, ahogy Zs-be voltam. És ez jó. Valamint képes vagyok alkalmazkodni és kompromisszumokat kötni. Változtam. Örülök neki. Szívem szerint éjjel-nappal vele lennék. De az egyikünknek sem lenne jó. Semmilyen szempontból. Jó vele.....
Már 20:56 van. Sikerült elcserélnem Zs-vel a vasárnapot úgy, hogy ő legyen nappal én pedig éjszaka. Így tudok menni G-hez póker party-ra úgy, hogy nem kell azon aggódnom, hogy másnap meló.. szupeeeeeeeeeeeeeer Bár dög voltam, mert Zs-t meghagytam abban a hitben, hogy otthon leszek, ezért jönnék éjszakára. De őt sem kell félteni. Mint kiderült ő ma csocso versenyen van, ezért vagyok ma én helyette... Szóval nincs bűntudatom. Igazából nagyon keveset gondolok már rá és akkor sem úgy hogy fáj. Egyszerűen egy emlék, aki néha eszembe jut. Előfordul, hogy eszembe jut 1-1 szép pillanat, de mellette az is, hogy ez már a múlt és jobb így, külön. Úgy látom ő is nagyon jól megvan nélkülem. Ez így van rendjén.
Még két érkező nem jött meg. Nem tudom mikor fognak. Az egyiküknek van vouchere, a másiknak 182Eurot kéne fizetnie, lehet nem is fog megérkezni,csak kamu foglalás. Éjfélig van még időm bőven.
Most valahogy nem jön az ihlet az írásra, így most zárom is soraimat. Talán majd később... (21:14)
Kedd reggel. Itt ülök az ágyban, még félig betakarózva, laptoppal az ölemben. A folyósón ügyködő munkások ma 7 helyett fél 8-kor kezdték a kopácsolást.
Picim itt fekszik mellettem. Még alszik :) <3Én már este fél 11-kor elaludtam, ő még ébren maradt. Szeretek mellette ébredni..
Ma töltöm második szünnapom. Legközelebb pénteken kell mennem. A török tegnap elvileg haza utazott Törökországba. Egy darabig nem jön vissza remélhetőleg. Vasárnap kérdezte, hogy nem megyek-e vele!? Mondtam, hogy nem.. Nem értette, hogy miért xD Érdekelne melyik világban él ő. Vajon miért gondolja, hogy minden nő azért született, hogy az ő rendelkezésére álljon.. Aztán meg úgy beszél az összesről, mint egy mocskos ribancról. Van, aki kiérdemli ezt a kifejezést, de biztos vagyok benne, hogy sokan nem. Elképesztő, hogy emberek mennyire el tudnak szállni maguktól. Bízom benne, hogy egy jó darabig nem jön vissza a hotelbe!
Szeptember 4. óta nem blogoltam. Nem volt kedvem. Szeptember 4,5, és 6-án dolgoztam.5-6 nyugodt napok voltak. Csak 5-én volt benn a főnök úr, akkor pedig kivételesen normális éskedves volt. A vendégekkel is minden rendben volt, csak a török boldogított néha. Azt pedig már egész megszoktam. Vasárnap (09.05.) reggel jött haza. Azt mondta, hogy hiányozni fogok neki. Kérdezte, hogy nekem is fog ő? Kitértem a válaszadás elől. Nem fog hiányozni. De érdekemben áll nem magamra haragítani őt, hisz a főnökék barátja, ráadásul törzsvendég.. Viszont gusztustalan, hogy mennyire visszaél ezzel. Miért természetes neki, hogy én elmenjek vele bárhova is???ESZEMBEN SINCS!!!!!
Tegnap (09.07) nem nagyon történt semmi. Fél 10kor kikeltem az ágyból, mert a munkások által előidézett zajoktól nem bírtam tovább aludni. Pakolásztam,ágyneműt húztam,mostam, reggeliztem, hajat mostam.. Aztán nem volt kedvem tovább pakolni. Hihetetlen, hogy pakolok,pakolok, mégsincs látszata... :( Néha nagyon idegesítő.
Délután háromkortaliztunk G-vel Nyugatinál. Sétáltunk egy nagyot. Kikötöttünk a parlament környékén a Duna parton. Ledőltem G ölébe és nem törődtünk semmivel. Jó volt. Szeretem az ilyet :) Hazafelé elmentünk a Király utcába és vett vacsira mézes-csípős csirkét. Fincsiiiiiiii volt :)
Itt alszik mellettem. Nehezen tudom megállni, hogy ne kezdjem el szeretgetni. Hadd aludjon, még csak reggel 8 óra van. Én headset-en hallgatom a bumerángot. Szeretem ezt a rádiós műsort. :)
Kisütött a Nap. Pont ide süt rám. G, pedig pont megúszta :) Pedig mindjárt szétcsókolgatom ^-^ Jó, hogy itt van. Jó volt picit nélküle is, de most annyira jó érzést, hogy itt fekszik mellettem..
18:34
Reggel, épp hogy kinyitotta az álmos kis szemeit az én Drágám, már kaptam is a névnapi ajándékom. Egy könyvet, amit egy ideje nagyon szerettem volna elolvasni. Megvette nekem...
A folytatást,majd máskor fejezem be, most inkább megyek vissza HOZZÁ...;) :P
Nem rég váltunk el G-vel a Nyugatinál. Tovább mentem a metróval egy megállót és én is leszálltam. 10 perc alatt haza értem. Furcsa volt, hogy ennyire hamar haza értem. Jó, hogy már nem ott a halál faszán lakom!:) Sok szempontból jobb, hogy már nem ott élek. Itthon vagyok. Itt, a saját kis albérletemben. Független nő vagyok, "saját" lakással. Még nem teljesen fogtam fel. Igazából, amíg ide nem költöztem, nem gondoltam volna, hogy ez ekkora változás. Meg kell még szoknom, hogy mosmár tényleg egyedül élek és van SAJÁT kis otthonom, birodalmam. Annyira jó érzés. Bár a pakolással még nem tartok sehol. Sok van még hátra. Lassan neki is kéne kezdenem, hogy haladjak. Eddig csak néhány ruhámat pakoltam el és a számítógépet, hifi-t raktam a helyére. Rengeteg zsák és doboz van még, amiből ki kell pakolnom. . . Elmegyek megfőzöm a bolognai spagettit, hogy az elkövetkező 3 napban legyen mit elvinnem enni. Egy picit pakolászom is. :)
15:49 Megfőztem a spagettit és ettem is :) Nyilván sok erőm van pakolászni :D Tehát bekapcsoltam a számítógépem és elindítottam a Különös barátság című filmet. Kíváncsian várom mi fog kisülni belőle. Egyenlőre nagyon szívhez szóló, aranyos kis film. Visszatérve a pakolászásra: nem tudom fogok-e ma..fáj a nyakam és kedvem sincs. Jajj, igen! Elaludtam a nyakam, elég csúnyán. Fáj nagyon. :$ Mióta itt lakom, minden nap leamortizálom magam valamivel xD Jó most egyedül. Imádok G-vel lenni és jó volt vele ez az egy hét, de most jó elbújni a világ elől és írni. Persze sokszor az eszembe jut... :) Ráébredtem mennyi mindenben hibáztam én is Zs-val valókapcsolatban. Úgy érzem tanultam a múltamból és sokat változtam. Viszont G-t most sokszor megbántottam :( Nem érdemelte meg.. Érdekes dolog, hogy sokszor nem érzi az ember mennyire szereti a másikat. Bizony vannak napok, amikor nem érzem, hogy szerelmes vagyok. Persze nem ezek a napok vannak többségben :) Tehát nem mindíg érezzük, hogy szerelmesek vagyunk a másikba. Mégis, mikor megbántjuk a másikat, vagy összekapunk valamiért, esetleg történik valami szerettünkkel, hirtelen minden érzés a helyére kerül, elképesztő intenzitással tör fel. :) Annyira meg tud telni az ember érzelmekkel. Jóval-rosszal egyaránt. Érdekesek dolgok ezek. Mindent egybevéve csak annyit szeretnék "mondani", hogy nagyon szeretem ezt a srácot. Hogy meguntam-e ezalatt az egy hét alatt? Dehogy untam :) Ma reggel úgy ébredtem, hogy nem akartam, hogy elmenjen. Szerettem volna, ha marad még. Szívből szerettem volna. Imádok vele lenni. Ugyanakkor vágytam már egy kis magányra.. és most jó így egyedül. Neki kéne állnom néhány dolgot a helyére tenni, de egyenlőre semmi kedvem. Viszont nagyon zavar, hogy minden szana-szét van. Szeretném, ha ez a szoba végre meleg otthonná válna. Ez a mondat most hangzott el a filmben és muszáj leírnom: " mindaz ami volt, már csak emlék" ehhez nem fűznék hozzá semmi mást. Rájöttem még valamire: szeretek írni. Leírni mindazt: - ami azzá tett, ami vagyok - azt aki vagyok és leírni a napokat, melyek azzá tesznek, aki leszek.
Eddig mindíg megneveztem embereket, akiknek köszönhetően jobb lett az életem és boldog vagyok. Mára megértettem, hogy ezt valójában egyetlen embernek köszönhetem. Egyetlen ember változtatott meg engem és tette jobbá az életemet. Egyetlen embernek hála kezdtem új életet. Ez az ember pedig én magam vagyok. Annyira nagyképűen hangzik ez most, de aki megélte már ezt a folyamatot, az érti, hogy miről beszélek. Minden azon múlik, hogy én mit akarok, mire akarom vinni, mik a céljaim és milyen akarok lenni. Viszont a változni akarást és a dolgok véghez vitelét sok kedves embernek köszönhetem, akik mind közel állnak hozzám. 4 embert szeretnék kiemelni, akiknek ez úton is szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ők vannak nekem: apa, anya, G és E.G.:) Nélkülük nem tartanék most ott, ahol :) Annyira nincs kedvem holnap dolgozni menni. Bár itthon maradni sincs. Igazából nem tudom, hogy mihez van. Most úgy kimennék a Margit szigetre és csak írnék, írnék, írnék és írnék. Mi tart vissza? A tudat, hogy holnap meló és a sok tenni való itthon, ami sajnos megvár :D Come here and be with me, come with me and be crazy, let's do some strange things, live your life like your dream - live your dream like your life, come and do not thinking only do some strange things... (hmm ez már nem normális, hogy angolul jönnek a gondolatok :D de leírtam, ami hirtelen megszállt ;) )
Most zárom soraim, talán később írok még (16:32) ui.: imádom ezt a laptopot :$
16:54 Ez a film....ahww. Ez egy nagyon szép film. De azt hiszem az öreg néni a végén meg fog halni :S Ez a film azon filmek egyike, melyet nem akarok letörölni a gépemről. Szívszórító és szép film. Lehet másnak nem tetszik annyira, mint nekem, de engem nagyon megfogott. Próbálok pakolászni közben, de elég érdekesen megy, így elaludt nyakkal xD Húú ez a lakás. Annyira jó itt. Az egész annyira nyugodt és jó. Kevés helyen érzem így magam. Három helyen: otthon érden, fóton G-nál és itthon.... :) Sms-eztünk G-vel. Azt írta jó velem. Jó vele is... Féltem, hogy ez után az egy hét után inkább voltam teher, mint hogy jó velem... Örülök, hogy még mindíg jó velem :) <3 There are butterflies in my stomach.........
Különös barátság. Kiemelném a barátság szót. Egy fiatal srác és egy öreg hölgy barátsága. Az öreg hölgy kórházba került és a fiatal srác, aki az idők során, nagyon jó barátja lett, ott virrasztott az ágya mellett. A hölgy kinyitotta a szemét és úgy kezdett el beszélni a fiatalemberhez, mintha az elhunyt férje lett volna. A fiú nem szólt semmit. Csak ránézett, majd válaszolt, mintha valóban az az ember lett volna. Az elhunyt férje. Majd az idős hölgy örökre elaludt... Szívszorító.
18:21 Elfogott egy nagyon-nagyon erős érzés. A szerelem érzése. Valami, amit most annyira nem tudok megfogalmazni. Sms-t akartam írni NEKI, de nem teszem. Ő most a családjával van. Nem írhatok mindenért, ami eszembe jut.. Békén hagyom. De úgy éreztem ezt most ki kell írnom magamból. Annyira erősen érzem..itt belül, mélyen..nagyon mélyen... Zavarba ejtő érzés. Miért? Mert mikor Zs-vel voltam, úgy éreztem soha senkit sem fogok úgy szeretni, ahogy őt. Hogy ami és aki utána következik, az már nem lehet ugyanolyan. Már sosem fogok tiszta szívből, őrülten szeretni. Pedig ez nem így van. Egyetlen dolog változott: megtanultam nem vakon szeretni.... Nem gondolom róla, hogy tökéletes és nem várok tőle csodákat. Nem várom, hogy minden nap rajongjon értem és nem várom, hogy örökké a kedvemben járjon. Két dolgot várok csak tőle: őszinteséget és hogy legyen önmaga... Nem akarom birtokolni, de szeretném megtartani. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Tele vagyok hibákkal. Nehéz természetem van és sokszor nem könnyű velem. De teljes szívemből szeretem őt. Néha, mintha egy valóra vált álmomban élnék. Igen, van sok dolog az életemben, amit meg kell oldanom, de erről szól az élet. és itt el is állt a szavam. nem tudom hogy folytassam.. megyek pakolni..
19:14 Nem hiányzik, de sokat gondolok rá. Normális ez?? Normális, hogy ennyit gondolok rá??? Erre a kérdésre tényleg választ várok!
Alakul a lakás ;) Óóóóóójeee. Minden zsákból kipakoltam. A ruhák a helyükre kerültek. Már csak néhány dolog van hátra. Azért picit hosszabb folyamatnak véltem. Talán azért ment ilyen gyorsan, mert napokon keresztül agyaltam mit hova tehetnék.. xD Lassan 19:30. Közeleg a hajnali ébredés és a 12 óra munka.. hujjujjjujjj..de jó nekem.. De hát pénz... Az egész k.rva világ erről szól. És erről mi emberek tehetünk. Miért nem lehet rendes fizetést adni?? Hmm? Csessze meg az összes munkáltató, amelyik alul fizeti az alkalmazottait és még csak be sem jelenti. 417 Ft-ot keresek óránként... A mekiben többet adnak..no comment. Persze itt nyávogok, mikor vannak, akiknek még enniük sincs mit.. Örülök, hogy egyáltalán munkám van.. Csak néha olyan jó lenne, ha nem az lenne a legnagyobb fantáziám, hogy mégis hogy fogom befizetni a kib.szott telefon számlát..
20:01 Voltam ma állásinterjún. Semmi kedvem nem volt elmenni, de belegondoltam, hogy itt a lehetőség, hogy eljöjjek a helyről, ahol az exem dolgozik. Meg persze jó lenne, ha végre bejelentett munkaviszonyom lenne. Nem beszélve a fizetésről.. Holnap derül ki, hogy felvettek-e vagy sem. Igazából nem volt szimpatikus a hely. Hostel, tehát nagy csodát ne várjunk. Az interú során az volt a legfontosabb kérdés, hogy mennyire tudom kezelni a piás fiatalokat, valamint mennyire tudok egyszerre több dolgot csinálni. Mégcsak le sem tesztelték, hogy beszélek-e angolul. Talán nem is érdekeltem őket, kitudja... Majd kiderül. Bárhogy alakul is, egyszer itt fogom hagyni a hotelt. És fájó szívvel fogom tenni...
Ma lesz az első éjszaka, hogy G nélkül alszom itthon. Biztosan furcsa lesz. Este 8 óra van. Aludni még túl korán. Már két filmet megnéztem. Lassan ráveszem magam, hogy meglessem mi mehet ilyenkor a tv-ben. Jó lenne, ha már lenne internetem.. :) Megyek, lezuhanyzom..
20:22 Megvetettem az ágyam és lezuhanyoztam. Hallgatom a rádiót. Itt fekszem az ágyban törölközőbe csavarva, laptoppal az ölemben és írom a gondolataimat. Te jó ég, most esik csak le, hogy mennyi minden jár a fejemben és mennyi mindent írok. Szóval megágyaztam. Furcsa, hogy csak egy személynek. :) De most jó így. Ég az olvasó lámpa, ami olyan nyugodt hangulatot ad a szobának. Kicsit olyan érzésem van, mintha valahol nyaralnék :D Egyszerűen csak azt érzem most, hogy mekkora egy mázlista vagyok. ;) Jajj úgy felmennék most msnre xD De tényleg :$ Remélem legkésőbb hétfőn már megoldódik ez a probléma is :) Huhh erről jut eszembe. Majd szólnom kell, hogy a telefonszámlámat ide küldjék és ne Kispestre. Picit elálmosodtam, de nem érzem úgy, hogy tudnék aludni. Meglesem mi megy a tv-ben. Úúúú jóban-rosszban xD Régen mennyit néztem :D "- nem kellett volna megjátszanod a szűzkislányt - te utolsó tetü" én is jó részbe kapcsolódtam be :D Fúúúú. Megy a nyávogás ezerrel, hogy milyen szar az élet. Hogy ez milyen lehangoló. Inkább elkapcsolom Nah az rtl klubon Paris Hilton van. Baaaazz nem is tudtam, hogy Budapestre jött. Nah a szöszi leszűrte a lényeget : "szeretem magyarországot. Budapest gyönyörű. Körbe mentünk már autóval" xD Szánalom. Ez a Giovanni is. Addig rúgdosnám amíg mozog. Csak mert olyan tenyérbe mászó az egész pasi. Hányinger. Elszállt a faszi rendesen.. Paris Hilton tud főzni? Na mostmár ezt is tudom :D Mi mindenre jó a tv xD Kezdek rájönni, hogy a két fő csatorna nem jó másra, mint agyszívásra. Néha leadnak egy-két jó sorozatot és ezzel oda vonzzák az embereket. De a többi műsor..pfff... Bekapcsoltam ezt a xart és annyi a nyugalmamnak. Ki is kapcsolom. Olvasok egy picit, aztán lefekszem aludni. Legalábbis ez a tervem. Kicsi életem, gondolok rád. Remélem minden rendben lesz holnap.
3 szabadnap után ismét melóban. Tudtam volna még aludni reggel, amikor ébresztett az óra 5:30-kor, korom sötétben. Az első éjszakám volt az új lakásban kicsim nélkül. Furcsa volt. Pont készültem lefeküdni aludni, mikor megcsörrent a telefonom. Ő volt az. Jó volt hallani a hangját. A fehér ingjében aludtam. Ott hagyta nekem. Szeretek abban aludni! :)
A török kiszúrta, hogy fáj a nyakam. Mondta, hogy hoz nekem rá krémet kenjem be. Mondtam neki, hogy köszönöm már sokkal jobb, csak tegnap fájt, nem kell krém. Hogy ő akkor is hoz. És hozott... Rendes tőle, de nem szeretem az ilyen dolgokat. Otthon bekenem majd a nyakamat, mert amúgy elég erős az illata, elüldözném a vendégeket. Hajgumit sem hoztam, olyan lenne a ruhám is, hajam is.
Most olyan haza menős, otthon olvasós hangulatom van.
Olyan jót tudnék én most aludni..
Épp most telefonált egy igazi bunkó magyar: - jónapot, Önöknél van étterem? - mondom nincs, csak reggeli lehetőség van - és a közelben van étterem? - van öt percre innen -és ott is lehet üdülésicsekkel fizetni? - valószínűleg igen, de nem vagyok biztos benne - erre közli, hogy hát az neki így nem jó. Mondom értem.Majd, hogy hát akkor nem tudok neki erre egyértelmű választ adni? Igazából olyan stílusban beszélt, hogy nem is akartam... Közötlem hogy nem. Ő közölte h viszont hallásra. Letettük a telefont. Az ilyen bunkók keressenek magunkak más madarat. Nehogy már én járjak utána a hülye fejének, hogy most ő tud-e azzal fizetni, vagy nem. Ha annyira érdekli tolja fel a kis seggét az internetre google-zon egy sort és tádámmm mennnyivel okosabb!? Majd még én mondom meg neki, mikor az nem is érdekelte h van e szabad szoba XD Barom.
20:53 Érdekes nap volt ez a mai. Kivételes napok egyike, amikor a 12 munkaidő elrepül. Bár a kedves főnök úr, nem volt ma túl vidám kedvében. Bejött, azzal a lendülettel leordította a szobaasszony fejét, hogy miért csinált 30 tojásból reggelit, mikor nincs is olyan sok reggeliző..hát azért mert a főnök úr felesége ezt az utasítást adta... Így kezdődött a reggel. Kicsit aggresszív volt ma. De a felesége ma normális volt nagyon. A török meg alkotott, mint mindíg. Úgy látom bassza a csőrét, hogy nem tudott még ágyba vinni, mert ma neki állt "alázni". Hogy fiatal lány, az ilyenek szendvicsen élnek, nem tudnak főzni.. Mondtam neki, hogy bocsika én tegnap este főztem és hoztam magamnak ebédet. Ezen felbuzdulva ügyesen meglovagolta a "magamnak" szót és közölte, hogy magamnak való vagyok és önző. Haza felé gondolkodtam és 3 dologra jöttem rá: az egyik, hogy nem is ismer, a másik, hogy csak bántani akart, a harmadik pedig, hogy mindíg azt kell nézni, hogy ki mondja, nem pedig azt, hogy mit... ;) Haza felé kicsit elkóboroltam :) A 34-es busz szinte az orrom előtt ment el, így 134-essel tartottam hazafelé. Akkor láttam meg, hogy hosszabbított útvonalon közlekedik és kimegy a Margit szigetre. Sikerült túl mennem azon a megállón, ahol át tudtam volna szállni az 1-es villamosra. A busz bevitt a sziget negyedéig. Akkor már javában csöpögött az eső és erőteljesen közeledett a vihar. Engem valahogy nem érdekelt. Csak sétáltam zenét hallgatva és gyönyörködtem a Margit sziget szépségében. Még sosem jártam ott esőben. Lassan bandukoltam vissza az Árpád híd felé. Az Ég már sötét volt az esőfelhőktől és a szél is erősen fújt. Már a híd közepénél voltam, amikor hirtelen megálltam és a Duna felé fordultam. Élveztem, ahogy az apró esőcseppek rám zuhannak az Égből és ahogy a hajamat fújja a szél. Csak néztem, ahogy vonulnak a felhők és a Duna menti fények megcsillannak a víz felszínén. Pár pillanatra kikapcsoltam és csak néztem. Majd becsuktam a szememet. Annyira szabadnak és felszabadultnak éreztem magam. Jó érzés volt. Az Árpád hídi élményem után elsétáltam a legközelebbi villamosmegállóba. Ahogy felértem az aluljáróból már szakadt az eső, de épp beállt a villamos, így nem nagyon érzékeltem mennyire ázhatok el. Valójában nem is nagyon érdekelt. Felszálltam a villamosra és elgondolkodtam. Már nem emlékszem, hogy min. Mentem egy vagy két megállót, majd arra eszméltem fel, hogy le kell szállnom. Leszálltam, elindultam a metróhoz vezető lépcső felé. Egy utolsó pillantást még vetettem az egyre távolodó villamos felé. Ekkor kaptam észbe, hogy hova is tartok épp. Miért is megyek én a metro felé, amikor nekem a villamoson kéne lennem??:D Bizony ám! Hamarabb szálltam le a villamosról, mert hirtelen még a régi albérletbe indultam haza, Kispestre. Ahogy feleszméltem elkezdtem nevetni :) Sikerült addig bandukolnom, hogy a vihar elérjen. Ahogy vártam a következő villamosra, már úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Villámlott és dörgött az Ég. A "kedvenc" párosításom, ha arról van szó, hogy mitől félek... Végre beállt a villamos a megállóba. Mosolyogtam picit, ahogy néztem hogy szaladnak fel az emberek és a nyakkendős urak a menedéket nyújtó villamosra, hogy meg ne ázzanak. Mentem néhány megállót, majd megérkeztem a megállóba, ahol már valóban le kellett szállnom. Az emberek, mint elveszett gyermekek álltak az aluljáróban, vagy épp szaladtak az esőben. Én pedig mosolyogva, nyugodtan sétáltam a szakadó esőben. Nem érdekelt, hogy bőrig ázom. Élveztem. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki nem is azt éli meg, mint a többi ember. Figyeltem a reakciókat, ahogy mindenki kétségbe esett az eső miatt. Pedig valójában mi történik? Vizes lesz a hajunk és a ruhánk. No és akkor? Nem az az első amikor haza érünk, hogy beállunk a jó meleg zuhany alá a ruháinkat pedig a szennyesbe dobjuk? A hajunkat meg lehet szárítani, a ruhákat pedig úgy is ki kell mosni. Csupa víz lettem, mire haza értem. Beléptem az ajtón, levettem a ruháimat és már zuhanyoztam is. A hajam még mindíg vizes az esőtől, de nekem tetszik. Engem ez az egész haza fele út végtelen nyugalommal töltött fel... Már csak percek kérdése és este fél 10 van. Tudnék még írni oldalakon keresztül, de itt az ideje, hogy bebújjak a jó meleg ágyikómba és elmerüljek az álmok világába... 2009.09.04. 21:25
Ma is meló. Bár pont ebből kifolyólag tudok most ide írni, mert otthon még nincs net. Remélem szerdán már el tudom intézni gond nélkül.
Épp itt a török törzs vendég (vagy főnök barát, én már nem tudom) már megint. Néz ki álmosan a fejéből és kávézik. Látom nem csak nekem megy nehezen a reggeli ébredés. :P Tegnap pont akkor jött vissza a hotelbe, mikor G-vel mentünk haza. Legalább láthatta, hogy meg van a helye az én csókjaimnak.. :P Bizakodom, hogy ma nem próbálkozik be semmivel..!
G ma is nálam aludt. Tegnap derült ki, hogy csütörtök reggelig nálam lesz. Örülök neki :) Szegénykém 1/4 5 kor kellett, hogy felkeljen. Nem irigyeltem érte. Hat előtt tíz perccel keltem ki az ágyból. 6:10-kor már a villamoson ültem, a munkahelyem felé tartva.
A török épp most kérdezett rá, hogy mit csinálok. Mondtam neki, hogy blogot írok. Igazából ararnyos ez a fickó, csak tartsa meg a távolságot. Nem lenne vele semmi a bajom, ha a múltkori dolgot nem teszi... De lépjünk is túl.
Tehát 6:10-kor már a villamoson voltam. Jó, hogy már nem kell másfél órát utaznom, hogy beérjek ide. Felszállok a villamosra, átszállok a buszra és már itt is vagyok. Jó, hogy nem kell metróznom. Sosem szerettem. Viszont az egyik legjobb altató :D Sötét is, ringatós is... Nehéz volt az ébren lét rajta reggelente:) Azért jobb úgy bejönni, hogy közben nézem a napfelkeltét :)
Már benn van főnök úr is. Remélem nem lesz ma morci napja. Valahogy nincs hangulatom hozzá. Szeretem, mikor nincsenek benn a főnökék. Nyugodtabb vagyok.
A török úr megint jött azzal, hogy miért nem adtam neki puszit. Érik, hogy ne legyek vele kedves.. most erre mit mondjak? Hogy menjen a fenébe és hagyjon békén a hülye puszi mániájával együtt??? Ártatlan puszi? NEM AKAROK SEMMIFÉLE PUSZIT ADNI és már baromira unom. Úgy látom holnap még ennyit sem kéne vele beszélgetnem.
Végre kezd kisütni a Nap. Legalább nem fogok fázni. Hűvös van nagyon ma reggel. Lassan itt az ősz. Elő kell venni a melegebb ruhákat. Ez most érdekes lesz, mert fogalmam sincs, hogy mi merre van a zsákokban. :D A héten elkezdek már kipakolni és mindennek helyet keresni. Szép lesz ez a lakás nagyon, mikor már minden a helyén lesz. Hangulatos és meleg kis kuckó, ahová jó haza járni.
Furcsa még az új otthonomban aludni. Picit olyan, mintha vendégségben lennék. Kell idő, hogy megszokjam és már a sajátomnak érezzem. Persze, még csak pár napot voltam otthon, ráadásul ki se pakoltam nagyon semmit. Vajon mennyi idő lesz, mire minden a helyére kerül?
Holnap megint munka. Utána viszont 3 napom szabad. Szerdát kicsimmel töltöm, utána szerintem pakolok. Bár jó lenne valamelyik csajszimmal találkozni. Majd még eldől :)
Érdekes, hogy kialudtam magam, mégis álmos vagyok. Talán még a reggeli ébredezés, nem tudom. Valahogy nem tetszik a gondolat, hogy holnap is be kell jönnöm dolgozni :D De hát ez van, valamiből élni is kell.
Már szép idő van nagyon. Süt a nap, mégsincs hőség. Szeretem, amikor ilyen az időjárás. Feltölt energiával. Ilyenkor olyan jó lenne kifeküdni egy rétre azzal, akit szívből szeretek.. Vagy kirándulni egyet, esetleg elmenni fagyizni. :) Most egyetlen mondat jutott az eszembe: az élet szép! :)
Ezzel zárom is soraimat így délelőtt 10:00-kor
Valahogy sejtettem, hogy ennyivel még nem ér véget ez a nap. 12:55 van. Ismét Zs para. Nem tetszett neki, hogy megkértem: ha nem tud oda figyelni a telefonjára, akkor törölje ki a számom. A reakció szerint én gyerekes vagyok és nem hagyom őt békén, én hivogatom őt, és ő törölni akar az életéből... hát wow.. Megírtam neki, hogy akkor tegye azt.. Nem mondom, hogy nem bánt a dolog, mert azzal hazudnék. Az a része bánt, hogy ekkora hülye és képtelen látni a valóságot. Nem szeretem az igazságtalanságot. Miért tartunk még mindíg ott hogy én a rohadék dobtam őt és neki ezért minden joga utálni engem?? Mindenhez két ember kell.... Kicsit unom már, hogy ennyire nem érti még mindíg, hogy mi is történt valójában. És ez bosszant az egészben, nem más. A kibaszott értetlensége. A büszkesége elvakítja vagy ennyire buta?????
Nem tudom, nem értem és már nem is akarok. Egyet szeretnék végre: új munkahelyet és Zs-t teljes mértékben kizárni az életemből. Én már nem akarom elmagyarázni neki, hogy miért történt ami történt, nem akarom hogy megértsen, nem akarom, hogy felfogja, hogy ő mart el magától. Ettől függetlenül még fontos volt nekem. Itt szeretném kiemelni: VOLT. Kéthetente azt hallgatom, hogy ki akar törölni az életéből és elfelejteni. Hát a fenébe is tegye... Eddig kedves voltam vele, most megkaptam, hogy mit érdekli őt bármi is velem kapcsolatban és hogy minek mesélek neki és engem minek érdekel hogy mi van vele. Hát engem aztán nem érdekel... Van saját életem, ami mindíg is jobb lesz mint az övé valaha...
Szar lehet. Majd megoldja. Csak unom, hogy már nem vagyok senkije és még mindíg ki tud borítani.
Zs-val csütörtök óta -08.27.- nem találkoztam. Igazából nem is hiányzik és egyre kevesebbet gondolok rá. Már nagyon ritkán jut eszembe. Persze egy-egy dologról eszembe jut még, de már sokkal ritkábban. Ennek nagyon örülök.
Pénteken költöztem. Végre saját kis kuckóm van. Most kezdődött el igazán az önálló életem. Jó érzés. Nyugalommal tölt el most minden, ami körbevesz, kivétel a munkahelyem. De nem lehet minden tökéletes és ez így van jól :) Szerelmes vagyok és boldog. Egészséges a családom és van egy gyönyörű szép kistestvérem. Van munkahelyem. Fiatal vagyok, egészséges és életerős. Mi kell még? :)
Ma reggel, ahogy elváltam G-tól és bejöttem dolgozni, érdekes dolog fogalmazódott meg bennem. Korábban szerettem volna, ha Zs-val barátok maradunk. Nem bírtam elviselni, hogy ne legyünk azok. Ma viszont azt kezdtem el érezni, hogy ki akarom zárni az életemből és nem kérek a "barátságából". Nem akarom, hogy tudjon rólam és nem akarok tudni róla.
Ma ismét dolgozom. Ma, holnap és utána. Aztán 3 nap szünet. A török vendég ma is kikezdett velem..
G ma is nálam alszik. Meglepett, de örülök neki. Bízom benne, hogy nem vagyok sok neki. Bár, akkor nem aludna nálam :) Jó vele nagyon.. kopp kopp kopp :P
Hol is kezdhetném.. Fogalmam sincs :) Belevágok hát a közepébe...
... ma 2009. 08. 27. van, csütörtök. Szerelmes vagyok és holnap költözöm egy külön lakásba, ahol már élhetem a saját életem. Eddig lakótársakkal laktam. Igazából kellett ez is :) Jó volt. Azt hiszem megtanultam alkalmazkodni, ami pár évvel ezelőtt, amikor még otthon laktam, komoly problémát jelentett. Nem vagyok könnyű eset.. Tehát lakótársakkal laktam, amit szerettem. Sok új emberrel ismerkedhettem meg, néhányukkal barátság köttetett, amit még a távolság sem választhat el. Mint tudjuk, lakva ismerszik meg igazán az ember. Ez így is van... Visszatérve, holnap költözöm és kezd rendbe jönni az életem. Új lakás (sajnos nem az enyém.. majd pár év múlva lesz nekem is :) ),család, melynél jobbat nem kívánhatnék, munka, új szerelem, barátok, ÉLET..egy új kezdet.. de nem volt ez mindíg így:
Közel 6 évvel ezelőtt felvettek egy közgazdasági szakközépiskolába. Persze azt jelöltem meg első helyen, így nagy volt az öröm. Bár én még akkor fel sem fogtam igazán mennyire fontos momentuma volt ez az én életemnek és jövőmnek. Hisz egy 15 éves gyerek, aki otthon él a meleg kis családi fészekben, még nem tudja felmérni mi vár rá a nagybetűs életben. Bizony én sem tudtam.. de felvettek és magának a ténynek nagyon örültem. Eljött hát 2003. szeptember 1. Az első tanítási nap a középiskolában. Új emberek, új közösség. Mint kiderült, lány osztályba kerültem .. ugyan első nap valahogy közénk keveredett egy fiú is, de mint kiderült ő csak eltévedt :D Így 31 lány sorstárssal találtam magam egy osztályban. Gyorsan összeismerkedtünk egymással, kialakultak a kis klikkek, mindenki megtalálta a kis barátnőjét :) Nők vagyunk, csacsogni nagyon tudunk, nem jelentett problémát a megismerkedés és összebarátkozás ;). Meg volt a mi kis társaságunk is. 3 csajszi. Laura, Csilla és én. És mit tesz 3 fiatal, középiskolás barátnő? Hát persze, hogy körbejárja az iskola egészét emeletről- emeletre minden szünetben és a fiúkat lesi. Nem voltunk restek "beszólogatni "sem. Érdekes szünetek voltak.. persze, hogy a suli nem a tanulásról szólt elsősorban :P
Teltek a napok, Enikővel egy irányba jártunk haza. Mindíg ugyanazon a vonalon. Elhaladva a 201-es terem előtt, a porta felé közeledve. Egy nap aztán, ahogy oda értünk a terem elé, egy aranyos fiatal srác footbag-ezett előtte. Nem hagyhattam ki, hogy oda ne szóljak neki: "el ne rontsd!". Ez így ment napokon keresztül, míg egyszer mondta, hogy várjuk meg, jön velünk haza. Végtelenül örültem neki, a srác, aki tetszett nekem, jött velünk..:) Persze semmi sem tökéletes. Nem mentem túl sokat azzal a villamossal amire a barátnőm, a fiú és én felszálltunk. Enikő viszont igen..tovább a sráccal...Másnap elmesélte, hogy az én kis jelöltem elkísérte őt jó darabig és nagyon sokat beszélgettek. Ezzel számomra egyértelműen kiderült, a barátnőm bepasizott. Méghozzá azzal a fiúval, aki nekem tetszett. Gond nélkül csapta le a kezemről.. De barátnők voltunk, mellette álltam. Mindent velem osztott meg Enikő. Mindent tudtam a kapcsolatukról. Végig néztem, ahogy összejönnek, majd ahogy a folyósón ölelgetik egymást. Hazugság lenne azt állítanom, hogy szerelmes voltam a fiúba, mert nem így volt. De szerettem volna, ha velem jár és nem a barátnőmmel. Persze erről egyikük sem tudott.. és ez így volt jól. Meghallgattam a barátnőmet és mindenben mellette álltam. Közben a sráccal összehaverkodtunk. Hangsúlyozom haverkodtunk, nem több.
Egy nap a barátnőm azt mondta, megunta a srácot..... Igen, így van. Megunta. Mintha egy játékszerről beszélt volna. Pedig csak 2-3 hét telt el azóta, hogy egyáltalán megismertük.. Enikő írt egy levelet, amiben azt kérte a sráctól, hogy szüneteltessék a kapcsolatot. Persze a levelet ki másnak kellett át adnia ha nem nekem.. Tehát én vittem a "szerelmes" fiúnak a hírt, hogy a barátnője szakít vele. Hisz ez egyértelmű volt.. Csak nem mondta ki Enikő.. Gyerekek voltunk. Így volt egyszerűbb... Tehát a fiú, -akit nem kívánok megnevezni, ezért legyen csak "Zs"- megkapta tőlem Enikő szakító levelét. Zs nagyon kiborult és állította, hogy minden nő egy szemét. Persze hogy mellette voltam. Hol lettem volna.. Segíteni szerettem volna. Viszont a "minden nő egy szemét" felkiáltást iszonyúan magamra vettem és kioktattam. Másnapra egy több oldalas levelet kapott tőlem, amiben meséltem arról, engem mennyien vertek át és ennyi erővel a férfiak is mind szemetek..
Bizony ezzel a levéllel kezdődött minden. Rengeteget beszélgettünk, reggel korábban bementünk a suliba és az alagsorban találkoztunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Mindeközben bennem volt az érzés és a tudat, hogy mégis csak a barátnőm pasija volt. Tehát Enikő elé álltam és beszéltem vele. Nem érdekelte.. Így engem sem, hogy így alakult. Sokat voltunk együtt az iskolában és rengeteget beszélgettünk, smseztünk... Majd járni kezdtünk. 2003. október 9-én. Szerettem vele lenni nagyon, de sajnos nem volt túl sok idő amit együtt tölthettünk. Nagyrészt csak az iskolában tudtunk találkozni, mert nekem hétfőtől péntekig tanulás volt, suli után pedig rögtön haza kellett mennem. Az egyetlen nap, melyen találkozni tudtunk sulin kívül, az a szombat volt. És persze, amikor szünet volt, akkor volt, hogy 2-3 x tudtunk. Tehát nem sokat.. De egymásba szerettünk..
Eljött a szilveszter. Tarthattam házibulit, azzal a kikötéssel, hogy nem iszunk alkoholt. Zs volt az akinek a lelkére bízták, hogy a haverjainak ne engedje meg.. Hát mégis csak volt alkohol :P Mielőtt jöttek volna haza szüleim, telefonáltak. Azonnal elkezdtünk pakolni. Sajnos nem eléggé.. ugyanis volt néhány boros dugó és a bornyitó, ami elől maradt. Ekkor csalódtak a srácban.. és itt kezdődtek a gondok.. Majd eljött a húsvét. Sokat leveleztünk, rengeteget. Mindet egy mappában tartottam a fiókom mélyén. Bizony fiatal szerelmesek lévén, volt hogy megkívántuk egymást. 15 éves voltam, Zs 16. Egy 15 éves lány szülei még hallani sem akarnak arról, hogy a lányuk elveszítse a szüzességét. Persze ez engem nem érdekelt. Tehát húsvét és levelek a fiók mélyén... Az egyik levélben az egymás iránti vágyainkról írtunk. Igen, szerettem volna szeretkezni vele. 15 évesen. Így van. Nem vagyok rá büszke, de nem bántam meg. Viszont anyum bele olvasott a levélbe..(. Akkorra már túl voltam az első szeretkezésen Zs-val.. Márciusban lefeküdtem vele. Mi lett volna, ha azt is megtudják a levélből.. ) A húsvét tehát iszonyú nagy veszekedésbe torkollott. Anyum és apum is kiborultak. Főleg Zs-ra, aki ráadásul mielőtt távozott volna, mondott valami ellenem szólót a szüleimnek. Sajnos már nem emlékszem mit. De úgy állította be, hogy ő milyen jó srác, majd ő segít nekem megváltozni. Itt vágta el magát végleg. Innentől nem akarták többé látni őt.. Eltiltottak tőle. Titokban mégis találkozgattunk és együtt voltam vele amikor csak tudtam. Természetesen lebuktunk. Hogyne buktunk volna le, egy anya mindíg mindent tud a lányáról..sajnos.. Akkor kiabált velem és azt mondta, ha ebben hazudtam, akkor biztosan le is feküdtem vele. Tagadtam. Jött a jól bevált "viszlek a nőgyógyászhoz" szöveg. Be is vált. Bevallottam. Kaptam tőle 3 akkora pofont, amit amíg élek nem felejtek el. DE megérdemeltem. Szóval kiderült, hogy lefeküdtünk. Az első dolga volt anyumnak, hogy felhívta Zs-t, aki elsőre mintha nem is ismert volna. Majd tagadott mindent. Anyum megfenyegette, ha ezt csinálja, elmegyünk hozzájuk. Hát el is mentünk.. Nem azért mert így akartam... nem akartam.... szörnyű nap volt. Sosem felejtem el... Tehát oda értünk hozzájuk. Nem hívták fel a lakásba a szüleimet. Ott álltunk a kapuban 5-en: apukám, anyukám, Zs, zs apja és én. Annyira szerelmes voltam ebbe a fiúba, hogy úgy viselkdetem mint egy őrült. Ő mindent tagadott..én pedig szó szerint könyörögtem, hogy ne csinálja ezt és szeretem. De ő tagadta azt is hogy jártunk még.. mégis kérleltem, könyörögtem. Kislány voltam, aki elvakultan szeretett egy fiút, akivel elveszítette a szüzességét... A szüleim mondták, hogy rendben menjünk. És én nem akartam.. még mindíg csak kérleltem hogy mondja el. De ő nem tette... Úgy kellett betuszkolni az autóba. Borzasztóan összetörtem. Másnap nem mentem iskolába. A szüleim eltiltottak tőle végleg és én megígértem, hogy soha többé nem folytatom vele. Ki akartak venni a suliból, hogy másikba irassanak, de én megígértem, hogy elkerülöm őt messziről. Pár napot otthon voltam. Mentem apával amerre épp ő ment dolgozni vagy vásárolni. Valentin nap közeledett..minden tele volt szívecskékkel. Borzasztóan fájt, azt hittem megőrülök. Úgy éreztem magam, mint akinek tényleg elment az esze, mint aki bolond. És felemésztett belülről a fájdalom. Szüleim azt hiszem akkor egyszer az életben nem értettek meg. Nem sajnáltak..vagy csak nem éreztem. Azt várták, hogy szedjem össze magam, álljak fel végre és lépjek tovább. Én ezt nem így éltem meg. Életem legmélyebb napjai voltak.. Majd eljött a nap, amikor újra be kellett mennem a suliba. Még akkor sem voltam erős. Cseppet sem. De Zs-t szívből utáltam és szerettem egyszerre, de végtelenül haragudtam rá és nem értettem miért tette.. és emlékeztem, tettem egy ígéretet a szüleimnek. Tehát bementem a suliba és ő ott ült. Engem várt. Aggódott értem. Engem viszont nem érdekelt. Nem akartam látni, nem akartam hallani és nem akartam, hogy hozzám szóljon. Mégis meghalltattam.. Azt mondta, azért tagadott mindent, mert az apja azt mondta lehet nálunk diktafon, amit felhasználhatunk a rendőrségen. Mert még kiskorú voltam... Ő meg hallgatott az apjára. Tudtam már akkor is, hogy ez az ő gyengesége volt, de nagyon szerettem. Persze, hogy tovább jártam vele.. Hazudva és átverve a szüleimet. Azt gondoltam megváltozik. Hittem benne. Tudtam, hogy szeret és én is szerettem. Vele voltam amikor csak lehetett. Persze, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ismét lebuktunk. Anyum nagyon kiborult, de rájött nem tehetnek semmit és hagyta, hogy történjen ami történik. Ekkor már 2 éve voltunk együtt. Elfogadták, hogy együtt vagyunk, de nem akarták látni és a lakásba nem tehette be a lábát. Ahogy már korábban említettem, leginkább a suliban tudtunk találkozni. És amíg haza kísért. Itt jöhet a jogos kérdés, hogy akkor vajon hogy oldottuk meg a szeretkezéseket?!? Hát beszöktettem hozzánk.. először a panelbe, aztán a kertesházba. Őrületes együttlétek voltak ezek és mindíg vártam hogy oda érjen és velem legyen. Ez volt a mi kis titkunk. Őrült és vakmerő titkunk. A mai napig...
Teltek-múltak a napok és mi őrülten szerettük egymást. Minden szabadidőmet, amim csak volt az otthonléten kívűl, vele töltöttem. Imádtam vele lenni. Mindíg kitaláltunk valami programot szombatra, a szabad napomra és császkáltunk. Szeretkeztünk a természetben, a margit szigeten, a tetőn, a kisvasútnál és millió helyen. A kényszer nagy úr volt. De nem bánta egyikünk sem. Ez így volt jó.
3. évfordulónkon kiszöktem az ablakon a kertes házunkból. Elmentünk sétálni, be a városba. Csodaszép volt. Akkor voltam először éjszaka sétálni a dunaparton. Gyönyörű látvány volt, ahogy a fények úsztak a Dunán. A város üres volt, csak pár ember kóborolt az utcákon és néhány pár andalgott a hídon. Boldog voltam és szárnyaltam. Olyan volt mint egy álom. A fények, a csend, a Duna és a srác, akit a világon a legjobban szerettem. Persze dinka voltam már akkor is és sokat nevettünk. Játszottunk és hülyéskedtünk. Akkor is mikor a hídon megálltunk és néztük hogy mennek a hajók "aludni". Hirtelen úgy döntöttem menjünk tovább. Pedig ő nagyon csendben volt. Valamit mondani akart, de bennem ez nem tudatosult. Hát mentünk tovább. Rengeteget sétáltunk azon az éjjelen, de az idő sürgetett, hisz haza kellett mennem, hogy a szüleim ne vegyék észre szökésemet. Teltek az órák, majd indulnunk kellett haza. Megálltunk a buszmegállóban. Más még nem várt a buszra, mert nem rég ment el. Ő rám nézett és láttam, hogy zavarban van. Valamit mondani akar.. és így is volt. Megkérte a kezemet. Végtelenül boldog voltam, majd kiugrottam a bőrömből. Persze otthon nem mondtam el, de a gyűrűt attól a pillanattól kezdve nem vettem le többé az újjamról. Ez volt októberben :) Majd eljött a Karácsony. Anyumék Nagyváradra utaztak karácsony után és Zs végre nálunk alhatott két napot. Tehát együtt utó Karácsonyozhattunk. Rengeteget gondolkotam mit vegyek neki, mivel lepjem meg. Majd jött az ötlet: egy ezüst jeggyűrű... igen, karácsonykor már mindkettőnk újján ott volt a gyűrű, mely összekötött minket. Büszkék voltunk a másikra és boldogok.
Eltelt másfél év. Nyár. 2007 nyara. Sokat veszekedtünk, már nem tudom felidézni, hogy miért. Úgy éreztem nagyon eltávolodtunk egymástól. Szerettük egymást, de eltávolodtunk. Az okára már nem emlékszem. Talán így van jól.
A következő pár sorhoz, mint előzményt, megemlítenék egy házibulit, melyre szintén kiszöktem. Zs nagyon jó barátnője csinált egy házibulit, ahová elmentünk Zs-vel. Ő felment csocsózni "egy picit" én pedig egész este egyedül voltam. Pontosabban lettem volna, mert ott volt Zs egyik főiskolás osztálytársa is, aki egész éjszaka érdeklődően beszélgetett velem és bennem már igen sok jeger volt. Nagyon jót beszélgettünk és jól éreztem magam. Majd Zs lejött és duzzogott egy sort. Én pedig közöltem vele, hogy ő hagyott egyedül egész estére... Haza kísért Zs, majd ő visszament a buliba. Ott aludt. Zs-val egyezményes jelünk volt a "szeretlek csörgetés". Ez egy rövid csörgetés volt, ami azt jelentette, hogy gondolunk a másikra és szeretjük. Tehát Zs visszament a buliba. Hajnalban valaki megcsörgetett. Azt gondoltam Zs az. De nem ő volt. Mint kiderült a srác volt az. Valahogy megszerezte a telefonszámomat. 1 évig utasítottam el a srácot, majd akkoriban találkoztam vele először,mikor Zs megkérte a kezem. Onnantól több ezer smst váltottunk a hónapok alatt.
És itt folytatnám 2007 nyarának történetét -19. születésnapomra és a jó érettségiért jutalmul- apuéktól kaptam egy nyaralást Zsval kettesben Gárdonyba. 3 nap. NAgyon örültünk neki, ennél szebb ajándékot nem tudtam volna elképzelni. De akkor már veszekedtünk sokat. És pont a nyaraláson szakadt el a cérna. Időt kértem, egyedül akartam lenni. Ő haza jött pestre. Hozzám pedig lejött az osztálytársa, mert aggódott értem. Eltávolodtunk Zs-val és nagyon magam alatt voltam. Ez a srác pedig mindíg is csábított engem. Akkor nyáron engedtem a kísértésnek. Miután lefeküdtem a sráccal, elsírtam magam.. igen így történt. Majd Zs visszajött. A srác lenn maradt a parton, Zs nem tudott róla... Mi viszont veszekedtünk tovább. Zokogtam és őrülten fájt minden egyes szava. Ott hagytam. Dani volt mellettem. Sétáltunk és beszélgettünk nagyon sokat, míg én szemét ott hagytam zs-t. Kisétáltunk nagyon messzire, ahol már csak napraforgókkal volt tele minden és már a nap is elkezdett lemenni. Fáztam, Dani oda adta a pulcsiját. Ott és akkor nyáron valami megfogalmazhatatlan alakult ki Dani és köztem. Vissza mentem, vissza kellett mennem. Dani pedig visszajött pestre. Majd haza utaztunk mi is Zs-val, akit mit sem tudott a történtekről. Eljőtt 2007. július 19. Zs születésnapja. Amire nagyon sokat készültem előtte. Ez a terv már akkor megvolt, mielőtt eltávolodtunk volna. Rendeztem neki egy születésnapi bulit. Meglepetés bulit, amiről semmit nem tudott. Nem volt egyszerű, mert akkor sem voltam jobban elengedve, de apuékkal megbeszéltem és maradhattam este 10ig. Mindenki ott volt, aki zs-nak számított. Alfába dolgozott akkor még. Tudtam, hogy akkor este dolgozik. A kis csapatot összegyűjtöttem Klinikáknál és útra kelt a nagy meglepetés. A kedvenc tortáját vettem meg neki. 20. db gyertyával. Megáltunk Alfa előtt és a fiúkkal szépen egyesével meggyújtottuk mind a 20 szál gyertyát. Majd lesétáltunk. Hát, nem számított ránk :)
Sajnos nekem este 11-re otthon kellett lennem Érden, így a buli számomra hamar véget ért. Fájó szívvel távoztam a kis születésnaposom buliáról, de muszáj volt.
Teltek a napok. 1 hónapja próbáltam elmondani Zs-nak hogy júniusban megcsaltam. Nehéz volt nagyon. A születésnapja után nem sokkal, valamikor július végén, augusztus elején, megint nálunk aludhatott. Nem bírtam tovább a bűntudattal, elé álltam a kertben és elmondtam, hogy megcsaltam. Túl nyugodt volt ahogy rám nézett. Azt mondta, neki is mondania kell valamit. És elmesélte, hogy azon a bulin, amit szerveztem neki, ott volt Halacska is, az Ausztráliából haza látogató régi jó lány barát. A lány azt mondta neki sexuálisan frusztrált, Zs-t pedig nem volt nehéz megfűzni. Mindíg Zs zárta Alfát, Halacska pedig azt mondta, marad segíteni takarítani. Kettesben maradtak... A lány rámászott.. Zs levette a jeggyűrűt, majd volt szinte minden. Egy dolgot leszámítva, ami a dugás. Velem hozzá szokott, hogy nem kell gumi, mert gyógyszert szedek. A lánynak viszont herpesze volt, hát gumi nélkül nem mehetett a menet. Elmentek hát gumiért. Igen ez fontos momentum, a későbbiekben még visszatérek rá. Gumiban viszont nem ment a srácnak és nem erőltették a dolgot... Mindezek után a srác nekem elkezdte bemesélni, hogy ő nem akarta és csak elragadta a hév.És itt fontos megemlítenem a gumi vásárlást. Gumi vásárlás már elég megfontolt dolog nem? És közben észbe kaphatott volna. Megcsaltam, nem lehetett egy szavam sem, de az bántott, hogy hülyének nézett. És persze kapcsolatunk végéig hallgathattam, hogy én félre kúrtam mással ő meg nem... Mikor elmesélte, hogy hogy játszott a lánnyal..az volt az a pont, amikor nyugtatót kellett bevennem. Persze szerinte jogosan mesélte el. Ezt is másképp éltük meg..
Innentől megtört bennünk valami. Nem sok idő telt el és szakítottam vele. Haza mentem és elmeséltem. Sosem szerették Zs-t, anyum mégis azt mondta: amíg nem érzem úgy, hogy mindent megtettem azért, hogy ez a kapcsolat jó legyen és együtt maradjunk, addig ne szakítsak, mert én fogom megbánni és bűntudatom lesz. Hallgattam rá. Együtt maradtam vele. Még közel 3 évet...
2007 októberében a sok anyukámmal való konfligtusom és egymás megnem értése eredményeképp elszöktem otthonról. Hamarosan összeköltöztünk Zs-val a 8. kerületben. Szerettem őt, nagyon szerettem. Bármire képes lettem volna érte. Mint már említettem, lakva ismerszik meg az ember.. és ez így is van. Mikor összeköltöztünk kezdődtek az igazi veszekedések. Rajongtunk egymásért de milliószór torkollott ordibálásba a veszekedésünk. Nem kellett volna összeköltöztünk. Igazából Zs anyja kényszerítette ki ezt a helyzetet. Amikor nálam volt Zs, az anyja baszogatta h miért van nálam, ment a balhé. És itt teszek egy kis kitérőt. Zs szülei sohasem szerettek engem. Esélyt sem kaptam arra, hogy szeressenek. Az anyja még nem is látott, de már azt kérdezte a fiától, hogy megfarkalt-e már. A közel 6 év alatt, míg Zs-val voltam, semmi jót nem kaptam Zs anyjától, a karácsonyi muszáj ajándékon kívül. Csak uszította a fiát és tönkre tette lelkileg. A szülei Zs-t egy lelkileg nyomorék és beteg emberré tették. Amennyire tudtam segítettem neki. Amikor végre helyre tudtam tenni picit, akkor az anyja újra a földbe döngölte. Így teltek az évek. Még az az idő is, amikor már együtt éltünk. Nem jó érzés úgy valakinek a párja lenni, hogy az anyjának sehogysem tudsz megfelelni és bármit teszel is, sohasem fog megkedvelni. Nehéz volt feldolgoznom és elhinnem, hogy nem velem van a baj. De az évek sokmindenre ráébresztettek.
Tehát az együtt élés nem működött. Azzal telt az életem, hogy kűzdöttem értünk. Szó szerint mindent megtettem azért, hogy működjön ez a kapcsolat. Bármire képes lettem volna. Emberekkel beszélgettem, hogy mit tanácsolnak hogy jobb legyen, de minden hiába való volt. Minden energiám a kapcsolatunkban volt. Depressziós lettem. Kb fél évre. Ott hagytam a munkámat is. Otthon voltam és neten dolgoztam. Magamba zárkózva és azon agyalva, hogy mentsem meg ezt a kapcsolatot és mit csinálok rosszul.
2008-ban kiderült, hogy apukámnak komoly nyaki sérve van, ami azt jelentette, hogy egy olyan mozdulat és bármikor meghalhat ott ahol van. Sürgős műtéti beavatkozásra volt szükség. Mikor megmutatta a röntgen felvételt és kiment a szobából, elsírtam magam. Rettenetesen kétségbe estem és rettegtem, hogy valami baja lesz. 2008 július közepén eljött a műtét ideje. Már 2 nappal előtte rettegtem. A műtét napját azt hittem sosem élem túl. Teltek az órák és a műtétnek már vége kellett volna legyen. Az orvosok nem mondtak semmit. Már két órája vége kellett volna legyen a műtétnek és semmit nem tudtunk anyukámmal. Otthonról vártam a barátnőmmel ülve a szobában, hogy anyukám mikor telefonál végre, hogy igen sikerült, vége a műtétnek. Az az idő, maga volt az örrökévalóság. De csörgött a telefonom. Apa műtétje sikeres volt. "fémekből rakták össze" a nyaki csigolyáját és így él azóta is. Mondanom sem kell, hogy a másnap volt a legbozasztóbb. Akkor jött ki rajtam igazán minden félelem és feszültség. Testvéremre vigyáztam, hogy anyum be tudjon menni apukámhoz. Zs haza ért. Láttam hogy baj van. Volt is... Közölte, hogy vége. Ott és akkor a kistestvérem előtt kezdtem el zokogni. Azt mondta elege van a sok vitából és az elmúlt pár napban mennyire ingerült voltam stb... és itt egy kis hatás szünet, mert ehhez nem fűznék hozzá semmit -...............- Szakított. Az okos, büszke, szerelmes nő meg mit csinál??? Na mit? Visszakönyörögtem magam. Igen, mindenki jól olvassa, vissza könyörögtem magam...
Másnap volt 2008.július 19. Ismét egy születésnap, amire ismét sokat készültem. Vettem egy sexy ruhát, a karórát amire tudtam, hogy vágyortt és egy telefont neki, mert nem sokkal előtte elhagyta az övét. Július 19. A szakítás utáni nap, ami a születésnapja és amire megint készültem.. Gárdony. Nagy megbeszélés, hogy tegyünk meg mindent és mostmár változtassunk bla bla bla. Majd másnap leértünk gárdonyba, ahol szépen elrendeztem mindent. Felvettem a sexy ruhám a fürdőben és kikészítettem az órát a tükör alá, szintén a fürdőben. Belibbentem mint az ő egyetlen sexy nője és szeretkeztünk. Láttam mennyire boldog és jól esett neki. Majd kiküldtem a fürdőbe, ahol ott várta az órája... Ledöbbent... Később oda tettem a telefont is, ami a meglepetések tetézése volt. Igy kezdődött 2008. Gárdonya. Már nem volt az igazi. De mi igyekeztünk úgy tenni. Szerelmes voltam...
Gárdony után... augusztusban közölte velem, hogy nem tudja mit akar tőlem. Nem tudja hogyan tovább és fogalma sincs mi legyen. Ez így ment hetekig. Nem bírtam több időt adni neki. Beleőrültem. Kiborultam és kértem, hogy döntsön. Együtt maradtunk. Már megint..
Teltek a hónapok, látszat boldogságban életünk és kűzdöttem hogy boldog kapcsolatban éljünk. Valahol biztosan ő is a maga módján végig.. Ősszel, november környékén még mindíg nem találtam a netesen kívül munkát. Nem hívtak vissza sehonnan. Mondtam Zs-nek h augusztusban majd lejár a lakás elő takarékosságim. Jó lenne majd lakást venni, milyen jó lenne ott élni. Ő erre annyit válaszolt, hogy sok víz folyik még le addig a Dunán. Valamint, hogy ő nem akar semmit fizetni abba a lakásba, mert ha szétmegyünk az az enyém marad...
Ez volt számomra az a törés, ami a rózsaszín szemüveget összetörte és mintha a szerelmet kiölte volna belőlem. Szerettem még nagyon, de már nem érdekelt mi lesz velünk. Már nem akartam kűzdeni, már nem érdekelt mivel bántom meg. Így teltek a hónapok. Persze a veszekedések maradtak.
2009. februárjában ismét szakítás közeli helyzet alakult ki, azonban, ahogy korábban is, ez esetben is együtt maradtunk. Sokat veszekedtünk.
2009. januárjában kedves lakótársam jóvóltából regisztráltam egy chatoldalra, kíváncsiságból. Végül ott ragadtam. Volt, hogy napi szinten jártam fel egy bizonyos szobájába. Jó volt a társaság, szerettem beszélgetni velük. Egyik Zs-val való veszekedés után felmentem egy chat szobába, ahol előtte még sosem voltam. Kicsit ki voltam bukva és ki akartam beszélni magamból.. Így ismertem meg egy kedves fiatalembert.... Éjszakákat beszélgettünk át (msn-en) úgy, hogy neki másnap iskolába kellett mennie. Sosem említette, de én tudtam. Nagyon sok erőt adott nekem. Imádtam vele beszélgetni. Bár nem ismertem még eléggé, mégis az első pillanattól kezdve bíztam benne.. Nem tudnám leírni, hogy miért. Mindíg megfogalmazhatatlan jó érzés fogott el, mikor vele beszéltem..és mindíg vártam, hogy bejelentkezzen msnre..
2009. Húsvét.
Az idei évi Húvét több szempontból is jelentős volt. Édesapám és kistestvérem születésnapja szintén azokon a napokon volt. Tehát Húsvétra hazamentem a családomhoz. Zs-val telefonon tartottuk a kapcsolatot épp úgy, ahogy azzal a bizonyos fialtaemberrel.
Egyik este Zs azt mondta, lehet elmegy este haverokkal bulizni. Úgy bulizni, ahogy előtte csak velem járt el. Nyilván ledöbbentem, hisz ez tipikus "elmegyek csajozni a haverokkal" esetnek tűnt. Ezt meg is mondtam neki. Állította, hogy nem, egyszerűen csak el szeretne menni velük. Nem örültem neki. Este, lefekvés előtt még beszéltünk telefonon. Mondta, ha nem talál senkit, aki elmenne vele, akkor elmegy egyedül. Mondtam neki, hogy ez nagyon rossz vicc és meg ne próbálja. Aznap éjszaka rosszul aludtam. Az, hogy esetleg elmegy egyedül egy szórakozóhelyre, meg sem fordult a fejemben. Reggel ismét beszéltünk telefonon. Tudni akartam mit csinált az éjszaka. Sajnos rosszabb volt, mint amire számítottam... Közölte, hogy elment egyedül bulizni... Minden kedves olvasó sejtheti mit éreztem ekkor és mennyire lettem ideges. Megkértem anyukámat, hogy azonnal vigyen haza..
Haza érve megpróbáltam vele megbeszélni a dolgokat. Nagyon mérges és ideges voltam, de próbáltam higgadtan beszélni. Kérdeztem miért csinálta ez és mire volt jó. Normális választ nem kaptam, csak olyat, amivel mindent kimagyaráz.
Nagyjából lehiggadtam. Ekkor kaptam még egy aprócska részletet az estéből, amitől teljesen kiborultam: axe promóciós buli volt az egyik szórakozóhelyen. Az est folyamán a promóció része volt egy játék is, melynek lényege az volt, hogy ki tud több lányt megfűzni és oda vinni az axe-os pulthoz. A nyeremény egy heti szigetjegy volt. Zs megnyerte... Mint önérzetes nő, borzasztóan mérges lettem és kiabálni kezdtem vele. Igen, kiborultam és nem értettem mire volt ez az egész jó. Ő pedig nem értette, hogy mi bajom van.. Nagyon csúnyán összevesztünk, aminek a végeredménye az lett, hogy hisztizve összepakolta a ruháit és visszaköltözött az anyjához. Én pedig nem állítottam meg...
Soha többé nem akartam látni, ki akartam törölni az életemből. Néhány héttel a történtek után, mégis beszélgettünk, majd találkoztunk. Furcsa volt. Úgy éreztem szeretem, pedig akkor már valójában máshoz húzott a szívem. Hozzá már csak ragaszkodtam. 5 év mégis csak 5 év. Kérte, adjak neki még egy esélyt, hogy jóvá tehesse mind azt amit tett. Adtam neki...
Az igazsághoz tartozik az is, hogy a fiú, akit februárban megismertem, nyomós indokkal nem szeretett volna kapcsolatot, senkivel. Akkor még úgy gondoltam, hogy én sem. Próbáltam elfogadni ezt a tényt, mégis egyre közelebb éreztem magamhoz. Akarva- akaratlanul elkezdtem vágyni arra, hogy a társam legyen. Először nem tudatosult bennem. Történt néhány dolog, aminek következtében szépen lassan rájöttem, hogy ő kell nekem. Rémisztő érzés volt és nem akartam. Több okból sem. Az egyik, hogy mással voltam együtt, a másik, hogy nem akartam kapcsolatot, a harmadik pedig, hogy ez a fiú sem akart kapcsolatot.
Eljutottam arra a szintre, hogy nem akartam Zs-t többé. Ezt a fiatalembert akartam, de szívből.. Szeretkeztünk..sokszor..nagyon jó volt vele...
Erről még sokat mesélhetnék, de most ugrok kicsit a történetben. Ezzel a fiúval vagyok azóta. Nagyon szeretem és sikerült kilábalnom egy kapcsolatból, amibe már kezdtem beleőrülni.. Zs ezt nehezen viseli, de már nem érdekel. Talán minden kedves olvasóm megérti, hogy miért nem...
