Hol is kezdhetném.. Fogalmam sincs :) Belevágok hát a közepébe...
... ma 2009. 08. 27. van, csütörtök. Szerelmes vagyok és holnap költözöm egy külön lakásba, ahol már élhetem a saját életem. Eddig lakótársakkal laktam. Igazából kellett ez is :) Jó volt. Azt hiszem megtanultam alkalmazkodni, ami pár évvel ezelőtt, amikor még otthon laktam, komoly problémát jelentett. Nem vagyok könnyű eset.. Tehát lakótársakkal laktam, amit szerettem. Sok új emberrel ismerkedhettem meg, néhányukkal barátság köttetett, amit még a távolság sem választhat el. Mint tudjuk, lakva ismerszik meg igazán az ember. Ez így is van... Visszatérve, holnap költözöm és kezd rendbe jönni az életem. Új lakás (sajnos nem az enyém.. majd pár év múlva lesz nekem is :) ),család, melynél jobbat nem kívánhatnék, munka, új szerelem, barátok, ÉLET..egy új kezdet.. de nem volt ez mindíg így:
Közel 6 évvel ezelőtt felvettek egy közgazdasági szakközépiskolába. Persze azt jelöltem meg első helyen, így nagy volt az öröm. Bár én még akkor fel sem fogtam igazán mennyire fontos momentuma volt ez az én életemnek és jövőmnek. Hisz egy 15 éves gyerek, aki otthon él a meleg kis családi fészekben, még nem tudja felmérni mi vár rá a nagybetűs életben. Bizony én sem tudtam.. de felvettek és magának a ténynek nagyon örültem. Eljött hát 2003. szeptember 1. Az első tanítási nap a középiskolában. Új emberek, új közösség. Mint kiderült, lány osztályba kerültem .. ugyan első nap valahogy közénk keveredett egy fiú is, de mint kiderült ő csak eltévedt :D Így 31 lány sorstárssal találtam magam egy osztályban. Gyorsan összeismerkedtünk egymással, kialakultak a kis klikkek, mindenki megtalálta a kis barátnőjét :) Nők vagyunk, csacsogni nagyon tudunk, nem jelentett problémát a megismerkedés és összebarátkozás ;). Meg volt a mi kis társaságunk is. 3 csajszi. Laura, Csilla és én. És mit tesz 3 fiatal, középiskolás barátnő? Hát persze, hogy körbejárja az iskola egészét emeletről- emeletre minden szünetben és a fiúkat lesi. Nem voltunk restek "beszólogatni "sem. Érdekes szünetek voltak.. persze, hogy a suli nem a tanulásról szólt elsősorban :P
Teltek a napok, Enikővel egy irányba jártunk haza. Mindíg ugyanazon a vonalon. Elhaladva a 201-es terem előtt, a porta felé közeledve. Egy nap aztán, ahogy oda értünk a terem elé, egy aranyos fiatal srác footbag-ezett előtte. Nem hagyhattam ki, hogy oda ne szóljak neki: "el ne rontsd!". Ez így ment napokon keresztül, míg egyszer mondta, hogy várjuk meg, jön velünk haza. Végtelenül örültem neki, a srác, aki tetszett nekem, jött velünk..:) Persze semmi sem tökéletes. Nem mentem túl sokat azzal a villamossal amire a barátnőm, a fiú és én felszálltunk. Enikő viszont igen..tovább a sráccal...Másnap elmesélte, hogy az én kis jelöltem elkísérte őt jó darabig és nagyon sokat beszélgettek. Ezzel számomra egyértelműen kiderült, a barátnőm bepasizott. Méghozzá azzal a fiúval, aki nekem tetszett. Gond nélkül csapta le a kezemről.. De barátnők voltunk, mellette álltam. Mindent velem osztott meg Enikő. Mindent tudtam a kapcsolatukról. Végig néztem, ahogy összejönnek, majd ahogy a folyósón ölelgetik egymást. Hazugság lenne azt állítanom, hogy szerelmes voltam a fiúba, mert nem így volt. De szerettem volna, ha velem jár és nem a barátnőmmel. Persze erről egyikük sem tudott.. és ez így volt jól. Meghallgattam a barátnőmet és mindenben mellette álltam. Közben a sráccal összehaverkodtunk. Hangsúlyozom haverkodtunk, nem több.
Egy nap a barátnőm azt mondta, megunta a srácot..... Igen, így van. Megunta. Mintha egy játékszerről beszélt volna. Pedig csak 2-3 hét telt el azóta, hogy egyáltalán megismertük.. Enikő írt egy levelet, amiben azt kérte a sráctól, hogy szüneteltessék a kapcsolatot. Persze a levelet ki másnak kellett át adnia ha nem nekem.. Tehát én vittem a "szerelmes" fiúnak a hírt, hogy a barátnője szakít vele. Hisz ez egyértelmű volt.. Csak nem mondta ki Enikő.. Gyerekek voltunk. Így volt egyszerűbb... Tehát a fiú, -akit nem kívánok megnevezni, ezért legyen csak "Zs"- megkapta tőlem Enikő szakító levelét. Zs nagyon kiborult és állította, hogy minden nő egy szemét. Persze hogy mellette voltam. Hol lettem volna.. Segíteni szerettem volna. Viszont a "minden nő egy szemét" felkiáltást iszonyúan magamra vettem és kioktattam. Másnapra egy több oldalas levelet kapott tőlem, amiben meséltem arról, engem mennyien vertek át és ennyi erővel a férfiak is mind szemetek..
Bizony ezzel a levéllel kezdődött minden. Rengeteget beszélgettünk, reggel korábban bementünk a suliba és az alagsorban találkoztunk. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Mindeközben bennem volt az érzés és a tudat, hogy mégis csak a barátnőm pasija volt. Tehát Enikő elé álltam és beszéltem vele. Nem érdekelte.. Így engem sem, hogy így alakult. Sokat voltunk együtt az iskolában és rengeteget beszélgettünk, smseztünk... Majd járni kezdtünk. 2003. október 9-én. Szerettem vele lenni nagyon, de sajnos nem volt túl sok idő amit együtt tölthettünk. Nagyrészt csak az iskolában tudtunk találkozni, mert nekem hétfőtől péntekig tanulás volt, suli után pedig rögtön haza kellett mennem. Az egyetlen nap, melyen találkozni tudtunk sulin kívül, az a szombat volt. És persze, amikor szünet volt, akkor volt, hogy 2-3 x tudtunk. Tehát nem sokat.. De egymásba szerettünk..
Eljött a szilveszter. Tarthattam házibulit, azzal a kikötéssel, hogy nem iszunk alkoholt. Zs volt az akinek a lelkére bízták, hogy a haverjainak ne engedje meg.. Hát mégis csak volt alkohol :P Mielőtt jöttek volna haza szüleim, telefonáltak. Azonnal elkezdtünk pakolni. Sajnos nem eléggé.. ugyanis volt néhány boros dugó és a bornyitó, ami elől maradt. Ekkor csalódtak a srácban.. és itt kezdődtek a gondok.. Majd eljött a húsvét. Sokat leveleztünk, rengeteget. Mindet egy mappában tartottam a fiókom mélyén. Bizony fiatal szerelmesek lévén, volt hogy megkívántuk egymást. 15 éves voltam, Zs 16. Egy 15 éves lány szülei még hallani sem akarnak arról, hogy a lányuk elveszítse a szüzességét. Persze ez engem nem érdekelt. Tehát húsvét és levelek a fiók mélyén... Az egyik levélben az egymás iránti vágyainkról írtunk. Igen, szerettem volna szeretkezni vele. 15 évesen. Így van. Nem vagyok rá büszke, de nem bántam meg. Viszont anyum bele olvasott a levélbe..(. Akkorra már túl voltam az első szeretkezésen Zs-val.. Márciusban lefeküdtem vele. Mi lett volna, ha azt is megtudják a levélből.. ) A húsvét tehát iszonyú nagy veszekedésbe torkollott. Anyum és apum is kiborultak. Főleg Zs-ra, aki ráadásul mielőtt távozott volna, mondott valami ellenem szólót a szüleimnek. Sajnos már nem emlékszem mit. De úgy állította be, hogy ő milyen jó srác, majd ő segít nekem megváltozni. Itt vágta el magát végleg. Innentől nem akarták többé látni őt.. Eltiltottak tőle. Titokban mégis találkozgattunk és együtt voltam vele amikor csak tudtam. Természetesen lebuktunk. Hogyne buktunk volna le, egy anya mindíg mindent tud a lányáról..sajnos.. Akkor kiabált velem és azt mondta, ha ebben hazudtam, akkor biztosan le is feküdtem vele. Tagadtam. Jött a jól bevált "viszlek a nőgyógyászhoz" szöveg. Be is vált. Bevallottam. Kaptam tőle 3 akkora pofont, amit amíg élek nem felejtek el. DE megérdemeltem. Szóval kiderült, hogy lefeküdtünk. Az első dolga volt anyumnak, hogy felhívta Zs-t, aki elsőre mintha nem is ismert volna. Majd tagadott mindent. Anyum megfenyegette, ha ezt csinálja, elmegyünk hozzájuk. Hát el is mentünk.. Nem azért mert így akartam... nem akartam.... szörnyű nap volt. Sosem felejtem el... Tehát oda értünk hozzájuk. Nem hívták fel a lakásba a szüleimet. Ott álltunk a kapuban 5-en: apukám, anyukám, Zs, zs apja és én. Annyira szerelmes voltam ebbe a fiúba, hogy úgy viselkdetem mint egy őrült. Ő mindent tagadott..én pedig szó szerint könyörögtem, hogy ne csinálja ezt és szeretem. De ő tagadta azt is hogy jártunk még.. mégis kérleltem, könyörögtem. Kislány voltam, aki elvakultan szeretett egy fiút, akivel elveszítette a szüzességét... A szüleim mondták, hogy rendben menjünk. És én nem akartam.. még mindíg csak kérleltem hogy mondja el. De ő nem tette... Úgy kellett betuszkolni az autóba. Borzasztóan összetörtem. Másnap nem mentem iskolába. A szüleim eltiltottak tőle végleg és én megígértem, hogy soha többé nem folytatom vele. Ki akartak venni a suliból, hogy másikba irassanak, de én megígértem, hogy elkerülöm őt messziről. Pár napot otthon voltam. Mentem apával amerre épp ő ment dolgozni vagy vásárolni. Valentin nap közeledett..minden tele volt szívecskékkel. Borzasztóan fájt, azt hittem megőrülök. Úgy éreztem magam, mint akinek tényleg elment az esze, mint aki bolond. És felemésztett belülről a fájdalom. Szüleim azt hiszem akkor egyszer az életben nem értettek meg. Nem sajnáltak..vagy csak nem éreztem. Azt várták, hogy szedjem össze magam, álljak fel végre és lépjek tovább. Én ezt nem így éltem meg. Életem legmélyebb napjai voltak.. Majd eljött a nap, amikor újra be kellett mennem a suliba. Még akkor sem voltam erős. Cseppet sem. De Zs-t szívből utáltam és szerettem egyszerre, de végtelenül haragudtam rá és nem értettem miért tette.. és emlékeztem, tettem egy ígéretet a szüleimnek. Tehát bementem a suliba és ő ott ült. Engem várt. Aggódott értem. Engem viszont nem érdekelt. Nem akartam látni, nem akartam hallani és nem akartam, hogy hozzám szóljon. Mégis meghalltattam.. Azt mondta, azért tagadott mindent, mert az apja azt mondta lehet nálunk diktafon, amit felhasználhatunk a rendőrségen. Mert még kiskorú voltam... Ő meg hallgatott az apjára. Tudtam már akkor is, hogy ez az ő gyengesége volt, de nagyon szerettem. Persze, hogy tovább jártam vele.. Hazudva és átverve a szüleimet. Azt gondoltam megváltozik. Hittem benne. Tudtam, hogy szeret és én is szerettem. Vele voltam amikor csak lehetett. Persze, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ismét lebuktunk. Anyum nagyon kiborult, de rájött nem tehetnek semmit és hagyta, hogy történjen ami történik. Ekkor már 2 éve voltunk együtt. Elfogadták, hogy együtt vagyunk, de nem akarták látni és a lakásba nem tehette be a lábát. Ahogy már korábban említettem, leginkább a suliban tudtunk találkozni. És amíg haza kísért. Itt jöhet a jogos kérdés, hogy akkor vajon hogy oldottuk meg a szeretkezéseket?!? Hát beszöktettem hozzánk.. először a panelbe, aztán a kertesházba. Őrületes együttlétek voltak ezek és mindíg vártam hogy oda érjen és velem legyen. Ez volt a mi kis titkunk. Őrült és vakmerő titkunk. A mai napig...
Teltek-múltak a napok és mi őrülten szerettük egymást. Minden szabadidőmet, amim csak volt az otthonléten kívűl, vele töltöttem. Imádtam vele lenni. Mindíg kitaláltunk valami programot szombatra, a szabad napomra és császkáltunk. Szeretkeztünk a természetben, a margit szigeten, a tetőn, a kisvasútnál és millió helyen. A kényszer nagy úr volt. De nem bánta egyikünk sem. Ez így volt jó.
3. évfordulónkon kiszöktem az ablakon a kertes házunkból. Elmentünk sétálni, be a városba. Csodaszép volt. Akkor voltam először éjszaka sétálni a dunaparton. Gyönyörű látvány volt, ahogy a fények úsztak a Dunán. A város üres volt, csak pár ember kóborolt az utcákon és néhány pár andalgott a hídon. Boldog voltam és szárnyaltam. Olyan volt mint egy álom. A fények, a csend, a Duna és a srác, akit a világon a legjobban szerettem. Persze dinka voltam már akkor is és sokat nevettünk. Játszottunk és hülyéskedtünk. Akkor is mikor a hídon megálltunk és néztük hogy mennek a hajók "aludni". Hirtelen úgy döntöttem menjünk tovább. Pedig ő nagyon csendben volt. Valamit mondani akart, de bennem ez nem tudatosult. Hát mentünk tovább. Rengeteget sétáltunk azon az éjjelen, de az idő sürgetett, hisz haza kellett mennem, hogy a szüleim ne vegyék észre szökésemet. Teltek az órák, majd indulnunk kellett haza. Megálltunk a buszmegállóban. Más még nem várt a buszra, mert nem rég ment el. Ő rám nézett és láttam, hogy zavarban van. Valamit mondani akar.. és így is volt. Megkérte a kezemet. Végtelenül boldog voltam, majd kiugrottam a bőrömből. Persze otthon nem mondtam el, de a gyűrűt attól a pillanattól kezdve nem vettem le többé az újjamról. Ez volt októberben :) Majd eljött a Karácsony. Anyumék Nagyváradra utaztak karácsony után és Zs végre nálunk alhatott két napot. Tehát együtt utó Karácsonyozhattunk. Rengeteget gondolkotam mit vegyek neki, mivel lepjem meg. Majd jött az ötlet: egy ezüst jeggyűrű... igen, karácsonykor már mindkettőnk újján ott volt a gyűrű, mely összekötött minket. Büszkék voltunk a másikra és boldogok.
Eltelt másfél év. Nyár. 2007 nyara. Sokat veszekedtünk, már nem tudom felidézni, hogy miért. Úgy éreztem nagyon eltávolodtunk egymástól. Szerettük egymást, de eltávolodtunk. Az okára már nem emlékszem. Talán így van jól.
A következő pár sorhoz, mint előzményt, megemlítenék egy házibulit, melyre szintén kiszöktem. Zs nagyon jó barátnője csinált egy házibulit, ahová elmentünk Zs-vel. Ő felment csocsózni "egy picit" én pedig egész este egyedül voltam. Pontosabban lettem volna, mert ott volt Zs egyik főiskolás osztálytársa is, aki egész éjszaka érdeklődően beszélgetett velem és bennem már igen sok jeger volt. Nagyon jót beszélgettünk és jól éreztem magam. Majd Zs lejött és duzzogott egy sort. Én pedig közöltem vele, hogy ő hagyott egyedül egész estére... Haza kísért Zs, majd ő visszament a buliba. Ott aludt. Zs-val egyezményes jelünk volt a "szeretlek csörgetés". Ez egy rövid csörgetés volt, ami azt jelentette, hogy gondolunk a másikra és szeretjük. Tehát Zs visszament a buliba. Hajnalban valaki megcsörgetett. Azt gondoltam Zs az. De nem ő volt. Mint kiderült a srác volt az. Valahogy megszerezte a telefonszámomat. 1 évig utasítottam el a srácot, majd akkoriban találkoztam vele először,mikor Zs megkérte a kezem. Onnantól több ezer smst váltottunk a hónapok alatt.
És itt folytatnám 2007 nyarának történetét -19. születésnapomra és a jó érettségiért jutalmul- apuéktól kaptam egy nyaralást Zsval kettesben Gárdonyba. 3 nap. NAgyon örültünk neki, ennél szebb ajándékot nem tudtam volna elképzelni. De akkor már veszekedtünk sokat. És pont a nyaraláson szakadt el a cérna. Időt kértem, egyedül akartam lenni. Ő haza jött pestre. Hozzám pedig lejött az osztálytársa, mert aggódott értem. Eltávolodtunk Zs-val és nagyon magam alatt voltam. Ez a srác pedig mindíg is csábított engem. Akkor nyáron engedtem a kísértésnek. Miután lefeküdtem a sráccal, elsírtam magam.. igen így történt. Majd Zs visszajött. A srác lenn maradt a parton, Zs nem tudott róla... Mi viszont veszekedtünk tovább. Zokogtam és őrülten fájt minden egyes szava. Ott hagytam. Dani volt mellettem. Sétáltunk és beszélgettünk nagyon sokat, míg én szemét ott hagytam zs-t. Kisétáltunk nagyon messzire, ahol már csak napraforgókkal volt tele minden és már a nap is elkezdett lemenni. Fáztam, Dani oda adta a pulcsiját. Ott és akkor nyáron valami megfogalmazhatatlan alakult ki Dani és köztem. Vissza mentem, vissza kellett mennem. Dani pedig visszajött pestre. Majd haza utaztunk mi is Zs-val, akit mit sem tudott a történtekről. Eljőtt 2007. július 19. Zs születésnapja. Amire nagyon sokat készültem előtte. Ez a terv már akkor megvolt, mielőtt eltávolodtunk volna. Rendeztem neki egy születésnapi bulit. Meglepetés bulit, amiről semmit nem tudott. Nem volt egyszerű, mert akkor sem voltam jobban elengedve, de apuékkal megbeszéltem és maradhattam este 10ig. Mindenki ott volt, aki zs-nak számított. Alfába dolgozott akkor még. Tudtam, hogy akkor este dolgozik. A kis csapatot összegyűjtöttem Klinikáknál és útra kelt a nagy meglepetés. A kedvenc tortáját vettem meg neki. 20. db gyertyával. Megáltunk Alfa előtt és a fiúkkal szépen egyesével meggyújtottuk mind a 20 szál gyertyát. Majd lesétáltunk. Hát, nem számított ránk :)
Sajnos nekem este 11-re otthon kellett lennem Érden, így a buli számomra hamar véget ért. Fájó szívvel távoztam a kis születésnaposom buliáról, de muszáj volt.
Teltek a napok. 1 hónapja próbáltam elmondani Zs-nak hogy júniusban megcsaltam. Nehéz volt nagyon. A születésnapja után nem sokkal, valamikor július végén, augusztus elején, megint nálunk aludhatott. Nem bírtam tovább a bűntudattal, elé álltam a kertben és elmondtam, hogy megcsaltam. Túl nyugodt volt ahogy rám nézett. Azt mondta, neki is mondania kell valamit. És elmesélte, hogy azon a bulin, amit szerveztem neki, ott volt Halacska is, az Ausztráliából haza látogató régi jó lány barát. A lány azt mondta neki sexuálisan frusztrált, Zs-t pedig nem volt nehéz megfűzni. Mindíg Zs zárta Alfát, Halacska pedig azt mondta, marad segíteni takarítani. Kettesben maradtak... A lány rámászott.. Zs levette a jeggyűrűt, majd volt szinte minden. Egy dolgot leszámítva, ami a dugás. Velem hozzá szokott, hogy nem kell gumi, mert gyógyszert szedek. A lánynak viszont herpesze volt, hát gumi nélkül nem mehetett a menet. Elmentek hát gumiért. Igen ez fontos momentum, a későbbiekben még visszatérek rá. Gumiban viszont nem ment a srácnak és nem erőltették a dolgot... Mindezek után a srác nekem elkezdte bemesélni, hogy ő nem akarta és csak elragadta a hév.És itt fontos megemlítenem a gumi vásárlást. Gumi vásárlás már elég megfontolt dolog nem? És közben észbe kaphatott volna. Megcsaltam, nem lehetett egy szavam sem, de az bántott, hogy hülyének nézett. És persze kapcsolatunk végéig hallgathattam, hogy én félre kúrtam mással ő meg nem... Mikor elmesélte, hogy hogy játszott a lánnyal..az volt az a pont, amikor nyugtatót kellett bevennem. Persze szerinte jogosan mesélte el. Ezt is másképp éltük meg..
Innentől megtört bennünk valami. Nem sok idő telt el és szakítottam vele. Haza mentem és elmeséltem. Sosem szerették Zs-t, anyum mégis azt mondta: amíg nem érzem úgy, hogy mindent megtettem azért, hogy ez a kapcsolat jó legyen és együtt maradjunk, addig ne szakítsak, mert én fogom megbánni és bűntudatom lesz. Hallgattam rá. Együtt maradtam vele. Még közel 3 évet...
2007 októberében a sok anyukámmal való konfligtusom és egymás megnem értése eredményeképp elszöktem otthonról. Hamarosan összeköltöztünk Zs-val a 8. kerületben. Szerettem őt, nagyon szerettem. Bármire képes lettem volna érte. Mint már említettem, lakva ismerszik meg az ember.. és ez így is van. Mikor összeköltöztünk kezdődtek az igazi veszekedések. Rajongtunk egymásért de milliószór torkollott ordibálásba a veszekedésünk. Nem kellett volna összeköltöztünk. Igazából Zs anyja kényszerítette ki ezt a helyzetet. Amikor nálam volt Zs, az anyja baszogatta h miért van nálam, ment a balhé. És itt teszek egy kis kitérőt. Zs szülei sohasem szerettek engem. Esélyt sem kaptam arra, hogy szeressenek. Az anyja még nem is látott, de már azt kérdezte a fiától, hogy megfarkalt-e már. A közel 6 év alatt, míg Zs-val voltam, semmi jót nem kaptam Zs anyjától, a karácsonyi muszáj ajándékon kívül. Csak uszította a fiát és tönkre tette lelkileg. A szülei Zs-t egy lelkileg nyomorék és beteg emberré tették. Amennyire tudtam segítettem neki. Amikor végre helyre tudtam tenni picit, akkor az anyja újra a földbe döngölte. Így teltek az évek. Még az az idő is, amikor már együtt éltünk. Nem jó érzés úgy valakinek a párja lenni, hogy az anyjának sehogysem tudsz megfelelni és bármit teszel is, sohasem fog megkedvelni. Nehéz volt feldolgoznom és elhinnem, hogy nem velem van a baj. De az évek sokmindenre ráébresztettek.
Tehát az együtt élés nem működött. Azzal telt az életem, hogy kűzdöttem értünk. Szó szerint mindent megtettem azért, hogy működjön ez a kapcsolat. Bármire képes lettem volna. Emberekkel beszélgettem, hogy mit tanácsolnak hogy jobb legyen, de minden hiába való volt. Minden energiám a kapcsolatunkban volt. Depressziós lettem. Kb fél évre. Ott hagytam a munkámat is. Otthon voltam és neten dolgoztam. Magamba zárkózva és azon agyalva, hogy mentsem meg ezt a kapcsolatot és mit csinálok rosszul.
2008-ban kiderült, hogy apukámnak komoly nyaki sérve van, ami azt jelentette, hogy egy olyan mozdulat és bármikor meghalhat ott ahol van. Sürgős műtéti beavatkozásra volt szükség. Mikor megmutatta a röntgen felvételt és kiment a szobából, elsírtam magam. Rettenetesen kétségbe estem és rettegtem, hogy valami baja lesz. 2008 július közepén eljött a műtét ideje. Már 2 nappal előtte rettegtem. A műtét napját azt hittem sosem élem túl. Teltek az órák és a műtétnek már vége kellett volna legyen. Az orvosok nem mondtak semmit. Már két órája vége kellett volna legyen a műtétnek és semmit nem tudtunk anyukámmal. Otthonról vártam a barátnőmmel ülve a szobában, hogy anyukám mikor telefonál végre, hogy igen sikerült, vége a műtétnek. Az az idő, maga volt az örrökévalóság. De csörgött a telefonom. Apa műtétje sikeres volt. "fémekből rakták össze" a nyaki csigolyáját és így él azóta is. Mondanom sem kell, hogy a másnap volt a legbozasztóbb. Akkor jött ki rajtam igazán minden félelem és feszültség. Testvéremre vigyáztam, hogy anyum be tudjon menni apukámhoz. Zs haza ért. Láttam hogy baj van. Volt is... Közölte, hogy vége. Ott és akkor a kistestvérem előtt kezdtem el zokogni. Azt mondta elege van a sok vitából és az elmúlt pár napban mennyire ingerült voltam stb... és itt egy kis hatás szünet, mert ehhez nem fűznék hozzá semmit -...............- Szakított. Az okos, büszke, szerelmes nő meg mit csinál??? Na mit? Visszakönyörögtem magam. Igen, mindenki jól olvassa, vissza könyörögtem magam...
Másnap volt 2008.július 19. Ismét egy születésnap, amire ismét sokat készültem. Vettem egy sexy ruhát, a karórát amire tudtam, hogy vágyortt és egy telefont neki, mert nem sokkal előtte elhagyta az övét. Július
Gárdony után... augusztusban közölte velem, hogy nem tudja mit akar tőlem. Nem tudja hogyan tovább és fogalma sincs mi legyen. Ez így ment hetekig. Nem bírtam több időt adni neki. Beleőrültem. Kiborultam és kértem, hogy döntsön. Együtt maradtunk. Már megint..
Teltek a hónapok, látszat boldogságban életünk és kűzdöttem hogy boldog kapcsolatban éljünk. Valahol biztosan ő is a maga módján végig.. Ősszel, november környékén még mindíg nem találtam a netesen kívül munkát. Nem hívtak vissza sehonnan. Mondtam Zs-nek h augusztusban majd lejár a lakás elő takarékosságim. Jó lenne majd lakást venni, milyen jó lenne ott élni. Ő erre annyit válaszolt, hogy sok víz folyik még le addig a Dunán. Valamint, hogy ő nem akar semmit fizetni abba a lakásba, mert ha szétmegyünk az az enyém marad...
Ez volt számomra az a törés, ami a rózsaszín szemüveget összetörte és mintha a szerelmet kiölte volna belőlem. Szerettem még nagyon, de már nem érdekelt mi lesz velünk. Már nem akartam kűzdeni, már nem érdekelt mivel bántom meg. Így teltek a hónapok. Persze a veszekedések maradtak.
2009. februárjában ismét szakítás közeli helyzet alakult ki, azonban, ahogy korábban is, ez esetben is együtt maradtunk. Sokat veszekedtünk.
2009. januárjában kedves lakótársam jóvóltából regisztráltam egy chatoldalra, kíváncsiságból. Végül ott ragadtam. Volt, hogy napi szinten jártam fel egy bizonyos szobájába. Jó volt a társaság, szerettem beszélgetni velük. Egyik Zs-val való veszekedés után felmentem egy chat szobába, ahol előtte még sosem voltam. Kicsit ki voltam bukva és ki akartam beszélni magamból.. Így ismertem meg egy kedves fiatalembert.... Éjszakákat beszélgettünk át (msn-en) úgy, hogy neki másnap iskolába kellett mennie. Sosem említette, de én tudtam. Nagyon sok erőt adott nekem. Imádtam vele beszélgetni. Bár nem ismertem még eléggé, mégis az első pillanattól kezdve bíztam benne.. Nem tudnám leírni, hogy miért. Mindíg megfogalmazhatatlan jó érzés fogott el, mikor vele beszéltem..és mindíg vártam, hogy bejelentkezzen msnre..
2009. Húsvét.
Az idei évi Húvét több szempontból is jelentős volt. Édesapám és kistestvérem születésnapja szintén azokon a napokon volt. Tehát Húsvétra hazamentem a családomhoz. Zs-val telefonon tartottuk a kapcsolatot épp úgy, ahogy azzal a bizonyos fialtaemberrel.
Egyik este Zs azt mondta, lehet elmegy este haverokkal bulizni. Úgy bulizni, ahogy előtte csak velem járt el. Nyilván ledöbbentem, hisz ez tipikus "elmegyek csajozni a haverokkal" esetnek tűnt. Ezt meg is mondtam neki. Állította, hogy nem, egyszerűen csak el szeretne menni velük. Nem örültem neki. Este, lefekvés előtt még beszéltünk telefonon. Mondta, ha nem talál senkit, aki elmenne vele, akkor elmegy egyedül. Mondtam neki, hogy ez nagyon rossz vicc és meg ne próbálja. Aznap éjszaka rosszul aludtam. Az, hogy esetleg elmegy egyedül egy szórakozóhelyre, meg sem fordult a fejemben. Reggel ismét beszéltünk telefonon. Tudni akartam mit csinált az éjszaka. Sajnos rosszabb volt, mint amire számítottam... Közölte, hogy elment egyedül bulizni... Minden kedves olvasó sejtheti mit éreztem ekkor és mennyire lettem ideges. Megkértem anyukámat, hogy azonnal vigyen haza..
Haza érve megpróbáltam vele megbeszélni a dolgokat. Nagyon mérges és ideges voltam, de próbáltam higgadtan beszélni. Kérdeztem miért csinálta ez és mire volt jó. Normális választ nem kaptam, csak olyat, amivel mindent kimagyaráz.
Nagyjából lehiggadtam. Ekkor kaptam még egy aprócska részletet az estéből, amitől teljesen kiborultam: axe promóciós buli volt az egyik szórakozóhelyen. Az est folyamán a promóció része volt egy játék is, melynek lényege az volt, hogy ki tud több lányt megfűzni és oda vinni az axe-os pulthoz. A nyeremény egy heti szigetjegy volt. Zs megnyerte... Mint önérzetes nő, borzasztóan mérges lettem és kiabálni kezdtem vele. Igen, kiborultam és nem értettem mire volt ez az egész jó. Ő pedig nem értette, hogy mi bajom van.. Nagyon csúnyán összevesztünk, aminek a végeredménye az lett, hogy hisztizve összepakolta a ruháit és visszaköltözött az anyjához. Én pedig nem állítottam meg...
Soha többé nem akartam látni, ki akartam törölni az életemből. Néhány héttel a történtek után, mégis beszélgettünk, majd találkoztunk. Furcsa volt. Úgy éreztem szeretem, pedig akkor már valójában máshoz húzott a szívem. Hozzá már csak ragaszkodtam. 5 év mégis csak 5 év. Kérte, adjak neki még egy esélyt, hogy jóvá tehesse mind azt amit tett. Adtam neki...
Az igazsághoz tartozik az is, hogy a fiú, akit februárban megismertem, nyomós indokkal nem szeretett volna kapcsolatot, senkivel. Akkor még úgy gondoltam, hogy én sem. Próbáltam elfogadni ezt a tényt, mégis egyre közelebb éreztem magamhoz. Akarva- akaratlanul elkezdtem vágyni arra, hogy a társam legyen. Először nem tudatosult bennem. Történt néhány dolog, aminek következtében szépen lassan rájöttem, hogy ő kell nekem. Rémisztő érzés volt és nem akartam. Több okból sem. Az egyik, hogy mással voltam együtt, a másik, hogy nem akartam kapcsolatot, a harmadik pedig, hogy ez a fiú sem akart kapcsolatot.
Eljutottam arra a szintre, hogy nem akartam Zs-t többé. Ezt a fiatalembert akartam, de szívből.. Szeretkeztünk..sokszor..nagyon jó volt vele...
Erről még sokat mesélhetnék, de most ugrok kicsit a történetben. Ezzel a fiúval vagyok azóta. Nagyon szeretem és sikerült kilábalnom egy kapcsolatból, amibe már kezdtem beleőrülni.. Zs ezt nehezen viseli, de már nem érdekel. Talán minden kedves olvasóm megérti, hogy miért nem...
