Péntek. Október 9. E napon lettünk volna Zs-vel 6 évesek.

Kit érdekel?? -gondoltam magamban- Ma házibuli nálam. Ez az ami számít. -próbáltam elhitetni magammal és csak erre koncentrálni-

Nem volt túl sok kedvem az esti bulihoz, de ezzel a múltkor is így voltam, ezért azt gondoltam, majd mikor már nálam lesznek a vendégek, megint minden rendben lesz.

17:00. Megszólalt a telefonom ébresztője. Ajj-jajj készülődni kell -állapítottam meg magamban- Kipattantam az ágyból, hajszárítás, haj vasalás, smink és az elengedhetetlenül csinos öltözet. Örömmel hallottam, hogy kicsimnek nagyon is tetszem. Óóó igen, már megérte! 18:00 volt mire elkészültem. Már a metrónál kellett volna lennünk. Ott találkoztunk a többiekkel. Szerencsére 10 perc alatt ott is voltunk. 

Mindenki eljött. Még azok is, akikre nem számítottunk. Pia volt bőven, Sunny csinált kókuszgolyót, én muffint és volt még rágcsálni valónk is. Nagy gond már nem lehetett.

Megérkeztünk hozzám. Lepakolás, muffin kóstolás, koccintás. A dohányzók kivonultak, az antinikotinosok pedig benn beszélgettek.

Még mindig nem volt meg az az igazi buli hangulatom, de azért jól éreztem magam.

Úgy este 7 óra lehetett, mikor megcsörrent a telefonom. A tulaj telefonált. Nem vettem fel, nem tudott róla, hogy bárkit oda hívtam. Pár perc elteltével kaptam egy smst, hogy ahogy elolvasom hívjam fel. Méginkább frászt kaptam, biztos voltam benne, hogy valamelyik szomszéd felhívta, hogy vannak nálam. Azonnal tárcsáztam a számát. Valaki feljelentett minket. Nem most, még előző buli miatt. Pontosabban állítólag én rendszeresen dajdajozom. Nem értettem már megint mi van. Hisz oké, már másodszorra hívtam át magamhoz a barátainkat G-vel, de a múltkor sem voltunk hangosak. Zene szinte nem is szólt. Amúgy meg alig vagyok otthon. Állítólag valami bérlemény ellenőrzés is volt. Szintén nem értettem hogy a fenébe, mikor egész nap otthon voltam, senki se kopogott vagy csengetett. Pedig kivételes napok egyike, hogy otthon voltam végig. Vázoltam mindezt a tulajnak is (anyum barátnője), aki kétségbe esetten tudakolta mégis mi történt, nem akarja, hogy elvegyék a lakását.

Hamarosan azt is megtudtam, hogy minderről a szomszéd lépcsőházban lakó nénike tájékoztatta. Még inkább nem értettem a dolgot: A szomszéd néni tudja, hogy abban az épületben, ahol én lakom, bérlemény ellenőrzés volt? A szomszéd néni még azt is tudja, hogy feljelentettek?? A szomszéd néni mindent tud??? Hogy lehet, hogy ő tud róla én meg nem?? Márpedig, ha valakit feljelentenek, arról előbb tudok én mint a szomszéd lépcsőházban lakó nénike, aki mégcsak a közelemben sincs...

Nyilván felkaptam a vizet és iszonyúan ideges voltam, hisz én sem akartam, hogy elvegyék tőle a lakást, főleg miattam... Ugyanakkor újabb igazságtalanság, mert nem adtam okot arra, hogy feljelentsenek. Másnál viszont annál inkább bömbölt a zene.

Percek múlva egyik cigiző vendég jött be hozzám, hogy menjek ki, mert valaki beszélni akar velem. Egy idős néni volt, aki azt állítótta, hogy G.Sz. (tulaj) édesanyja. Tudtam, hogy ez lehetetlen, de ráhagytam. Gondoltam ő tudja :D Magyarázott, hogy minket feljelentettek és legyünk halkabbak, mert hogy ez a lakás mennyire fontos G.Sz.-nek blaaaa blaaaa blaaaaa. Készségesen beszélgettem vele és mondtam, hogy most sem nálunk bömböl a zene, mikor feljött akkor is hallhatta, hogy nálunk nincs hangzavar és nem értem kinek mi baja. A néni előadta, hogy abban a lépcsőházban, amiben én lakom mindenki gonosz és rosszindulatú és ha bármi van akkor hozzá tudok menni. Ennyiben is maradtunk. Gondoltam milyen aranyos néni. Meg is írtam G.Sz.-nek sms-ben, hogy volt nálam a néni és legalább látta, hogy tényleg minden rendben. Azt gondoltam G.Sz. küldte át hozzám.

Mint kiderült nem így történt. Smsem kézbesítésétől pár percre már hívott is G.Sz. Mondta, hogy mit mondtam ennek a néninek. Megnyugodott és mondta, hogy nagyon vigyázzak vele, mert egy gonosz, rossz indulatú ember. Valószínűleg annyi történt, hogy megtudta, hogy én lakom ott és nem a tulaj és ezért megpróbál kavarni, mert tudja, hogy G.Sz.-nek mennyire fontos a lakás. Tehát semmi féle feljelentés nem történt valószínüleg. Meg is lepett volna, ha ő tudja én meg nem... Szerintem én előbb tudnám meg ha feljelentenének, mint a szomszéd öregasszony....

Tehát a buli hangulatomra kissé ráült a feszültség. Kiakadtam. Picit összegyűltek a dolgok. Munkahely, Zs, és még a kurva évforduló is. A fiúk itattak velem pálinkát és valami kommersz indiai piát. Tény, hogy nem sokat feszengtem utána :D Azonban a buli hangulatom nem jött meg.

Jó volt a buli, a végén ismét 4-en maradtunk és neki álltunk Bloody Mary-t nézni. A másik párocska elaludt, mi még néztük egy darabig picimmel. Hamarosan mi is álombe merültünk.

Reggel 8-kor útra keltek Sunnyék. Nem tudtunk már vissza aludni G-vel.

Nem ébredtem túl vidáman. Kifejezetten szarul éreztem magam lelkileg. Így is maradtam. Kincsem velem maradt még aznap, mert féltett és megpróbált felvidítani. Valamelyest sikerült is. Vasárnap már haza ment. Ahogy kilépett az ajtón, rámtört a zokogás. Igen, Zs miatt. Az emlékek. Nem tudom tulajdonképpen mi fáj, miért a sírás és miért zúdúlnak rám az emlékek. Próbálom megfejteni. Talán, hogy kiírom magamból, majd segít. Bízom benne..

Nem tudom hogy is kezdhetném. Egyszerűen csak fáj. Egyszer csak a semmiből beugrik egy emlék kép, ami fáj. Korábban sem volt jó érzés, de nem fájt így, ilyen intenzitással. Beugrik az emlék kép. Próbálok másra gondolni, de arról eszembe jut egy további, másik emlék. Odáig jutok, hogy beugrik az akkori jó érzés és elfog a sírás. Ma reggel, ahogy elváltam G-től és leültem a buszon, beugrott, hogy mit álmodtam. Amire emlékszem az, az, hogy egy padon ülök Zs-vel. Már a szakítás után és már G a párom. Meg csókolnánk egymást, de én nem hagyom. Nagyon nehezen, de megállom, mert végig fut az agyamon, hogy nem akarom elveszíteni G-t. Akarom Zs-t, aztán beugrik, hogy akkor G-vel szakítanom kéne és nem érné meg. Nem akartam a pillanatnyi érzéseim és megingásom miatt hülyeséget csinálni.

Hát ezt álmodtam. Mindig beleélem magam az álmaimba, ezért kissé hatással volt rám. Ismét elsírtam magam, mert feltörtek az érzéseim. Nem is tudom minek nevezném ezt. Nem mondom, azt, hogy a régi iránta táplált érzések, mert hála az Égnek nem erről van szó. G-t szeretem és ebben biztos vagyok. Hogy lehetek benne biztos,mikor napról-napra sokszor egy másik férfira gondolok, aki az első szerelmem volt? Ezt nem nagyon lehet megfogalmazni. Az ember tudja, mikor szeret, mikor szerelmes és mikor igazán szerelmes.

Amikor nincs veled és hiányzik; amikor várod, hogy újra beszéljetek; amikor nehéz megállnod, hogy ne írj neki egy sms-t; amikor átöleled és megszűnik a világ; amikor egy csókja felér egy fájdalomcsillapító hatásával; amikor a meleg keze és szerető ölelése megnyugtat mikor el tudnám sírni magam;  amikor jelenlétében más a világ: valami jobb, valami szebb, valami nyugodtabb...; amikor karjaiban bármikor álomra tudok merülni; amikor hozzábújhatok mikor alszunk és elfog a jó érzés....azt hiszem nem kell tovább sorolnom. Igen, szerelmes vagyok belé és nem akarom elveszíteni. Persze jogos a kérdés, hogy akkor mégis mi van velem. Hát bizony ezt én sem tudom