Nem ismételheti a múlt önmagát. Nem engedhetem..

Még is azt szeretném, ha bekopognál az ajtón és megcsókolnál..

Gyertya láng melege és lágy zene járja át a szobát, könnycseppek gördülnek le az arcomon.. De legalább Zs már csak a múlt, a lezárt múlt..

Csak egy gyenge pillanat ez..majd véget ér...

Sétálni, megfogni egymás kezét, mosolyogni, nevetve csókolózni, boldognak lenni... Biztosan túl sokat várok.. és túl nagy a szívem...

..egyszer minden elmúlik................