Szombat van. A havi egyszeri hétvégés napomat töltöm éppen. Most jött egy beteg. Hozta magával a múltam illatát.. Olyan illata volt, mint G-nek, amikor megismertem, beleszerettem. Reflex szerűen ugrottak be az emlék képek, érzések, peregtek a pillanatok.. Mocsok egy érzés ez most…

Mit is mondhatnék. Csak úgy gondolatok..Élem a napjaimat, eljárok dolgozni, mondhatni sikeres vagyok a munkámban (elégedettek velem). Egyelőre szeretem is, bár sokszor vannak kételyeim effelől. Végtelenül sok türelmet és energiát igényel. Az, hogy a beosztásom pedig össze-vissza,…

..miért rágódjak a múlton??? Nem, nem akarok. Milliónyi hibát követtem el életem során. Mindet vállalom, ez is én vagyok. De nem fogok olyasmit elismerni, amit nem én tettem. Már nem az az elvakult, naiv, szerelmes kislány vagyok, aki 8 évvel ezelőtt. Nem, nem hagyom magam többé…