Szombat van. A havi egyszeri hétvégés napomat töltöm éppen. Most jött egy beteg. Hozta magával a múltam illatát.. Olyan illata volt, mint G-nek, amikor megismertem, beleszerettem. Reflex szerűen ugrottak be az emlék képek, érzések, peregtek a pillanatok.. Mocsok egy érzés ez most…

egyedül...hideg van.. kinn hófehér a táj és velem történt valami, velem van valami, amire nincs jobb szó, mint az, hogy: furcsa.  Bármi is az, amit a szívem elkezdett érezni, elgyengített és minden, amit eddig magamba gyűjtöttem, amit elnyomtam, mondván én egy erős nő vagyok…

Mit is mondhatnék. Csak úgy gondolatok..Élem a napjaimat, eljárok dolgozni, mondhatni sikeres vagyok a munkámban (elégedettek velem). Egyelőre szeretem is, bár sokszor vannak kételyeim effelől. Végtelenül sok türelmet és energiát igényel. Az, hogy a beosztásom pedig össze-vissza,…

Tele érzelmekkel. Nem fájdalommal és nem boldogsággal. Egyszerűen érzelmekkel. Olyan, mintha kiürült volna a szívem. Úgy értem a darabok össze álltak és már csak apró hegek vannak. Az emlékek meg vannak, de a fájdalom elmúlt. Összetört a szívem. Többször is. És én is…

Egy nap eljön az a nap, amikor a múlt, igazán a múltaddá válik és minden, mi addig fájt, mitől könnyek szöktek a szemedbe, mitől az összeragasztott szív darabokra hullott, mitől a gyomrod görcsbe rándult... minden elmúlik. Nem tudod miért, nem tudod, hogyan, de hirtelen minden a…