Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy újra kéne kezdenem a blogolást. Annyira rég nem írtam már. Pedig szerintem jó dolog, akár negatív, akár pozitív hangvételű is az, amit írok. Jól esik kiírni, később pedig érdekes visszaolvasni. Sajnos most nem jó érzések vannak bennem,…

egyedül...hideg van.. kinn hófehér a táj és velem történt valami, velem van valami, amire nincs jobb szó, mint az, hogy: furcsa.  Bármi is az, amit a szívem elkezdett érezni, elgyengített és minden, amit eddig magamba gyűjtöttem, amit elnyomtam, mondván én egy erős nő vagyok…

Tele érzelmekkel. Nem fájdalommal és nem boldogsággal. Egyszerűen érzelmekkel. Olyan, mintha kiürült volna a szívem. Úgy értem a darabok össze álltak és már csak apró hegek vannak. Az emlékek meg vannak, de a fájdalom elmúlt. Összetört a szívem. Többször is. És én is…

... felhívtam még hetekkel ezelőtt, hogy nálam maradt az ezüst karkötője. Megbeszéltük, hogy majd oda adom neki. Majd smst írt, hogy postázzam el. Ez után rám küldte a legjobb barátnőjét, hogy hozza el tőlem.. Mégis mire jó ez? Miért nem viselkedik felnőtt emberként? Nehéz…