Szombat van. A havi egyszeri hétvégés napomat töltöm éppen. Most jött egy beteg. Hozta magával a múltam illatát.. Olyan illata volt, mint G-nek, amikor megismertem, beleszerettem. Reflex szerűen ugrottak be az emlék képek, érzések, peregtek a pillanatok.. Mocsok egy érzés ez most…

Mit is mondhatnék. Csak úgy gondolatok..Élem a napjaimat, eljárok dolgozni, mondhatni sikeres vagyok a munkámban (elégedettek velem). Egyelőre szeretem is, bár sokszor vannak kételyeim effelől. Végtelenül sok türelmet és energiát igényel. Az, hogy a beosztásom pedig össze-vissza,…

Tele érzelmekkel. Nem fájdalommal és nem boldogsággal. Egyszerűen érzelmekkel. Olyan, mintha kiürült volna a szívem. Úgy értem a darabok össze álltak és már csak apró hegek vannak. Az emlékek meg vannak, de a fájdalom elmúlt. Összetört a szívem. Többször is. És én is…

..miért rágódjak a múlton??? Nem, nem akarok. Milliónyi hibát követtem el életem során. Mindet vállalom, ez is én vagyok. De nem fogok olyasmit elismerni, amit nem én tettem. Már nem az az elvakult, naiv, szerelmes kislány vagyok, aki 8 évvel ezelőtt. Nem, nem hagyom magam többé…

"Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.Minden mozdulatod bennem él tovább.Szívem téged soha el nem enged már, Még mindig rád vár.Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj.Minden mozdulatod bennem él tovább.Hogyha menned kell hát mért is maradnál,Most már sírni…