Tele érzelmekkel. Nem fájdalommal és nem boldogsággal. Egyszerűen érzelmekkel. Olyan, mintha kiürült volna a szívem. Úgy értem a darabok össze álltak és már csak apró hegek vannak. Az emlékek meg vannak, de a fájdalom elmúlt. 

Összetört a szívem. Többször is. És én is összetörtem másét. Talán ez az élet rendje, mégis sokszor nehéz. De a szív erős, és ha adunk neki időt, újra úgy fog dobogni, mint régen. Igaz, lesz rajta néhány karcolás.. és lehet újra összetörik majd.. De a szerelemért megéri ez a kockázat.

4 hónapja vagyok egyedülálló. Valóban meg lehet szokni és nem is olyan rossz. De azért néha jó lenne odabújni valakihez. Megfogni a kezét. Álomba cirógatni. Reggel álmosan rámosolyogni. Közös élményeket szerezni a másiknak. Meglepi vacsival várni, apró meglepetésekkel, gesztusokkal örömet szerezni.. Majd ennek is eljön az ideje.. legalábbis bízom benne :) 

"Szerelem: Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.
Nem a szél, nem a függöny - a lebbenés"

Nincs más, amit ma adhatok.. Csak egy mosoly a Világnak... :)