Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy újra kéne kezdenem a blogolást. Annyira rég nem írtam már. Pedig szerintem jó dolog, akár negatív, akár pozitív hangvételű is az, amit írok. Jól esik kiírni, később pedig érdekes visszaolvasni.

Sajnos most nem jó érzések vannak bennem, kár hogy így kezdem újra az írogatást. 

Az jár a fejemben, hogy miért így élem az életem ahogy!? Miért jó nekem ez így? Valamiért biztosan, különben változtatnék.. Itt vagyok 27 évesen és még igazán semmit sem tettem le az asztalra. Mindig is tele voltam álmokkal, vágyakkal, de valahogy mások álmainak megvalósítása mindig előrébb került. Húzom magammal a társamat, támogatom, amiben csak tudom. S amikor én kerülnék oda, hogy végre megvalósuljon legalább néhány dolog az álmaim közül, akkor jön a pofára esés. És ki mást hibáztathatnék magamon kívül!? Senkit. Meg kéne tanulni önzőnek lenni. Azt hiszem az önző emberek sikeresebbek. 
Telnek a napok, az évek, tengődök. Idegeskedek, egyre több az ősz hajszálam, s közben telik az élet. Eltelik a nagy semmivel. Dolgozom. 8 éve dolgozom. Ok, most már van egy autónk. DE nulla élet. És még az autót sem érezhetem teljesen a sajátomnak, mert még jogosítványom persze nincs. Csak szimpla 18 éve vágyom rá, igen sok pénzem benne van, de nem, még mindig nincs jogosítványom. És nem azért, mert nem tettem meg érte minden tőlem telhetőt. A körülmények valahogy mindig sikeresen kibabrálnak velem. 
Azon gondolkodom, hogy tényleg ezt az életet érdemlem? Az a szomorú válasz magamnak, hogy igen, ezt. Én alakítom így. És ezen sürgősen változtatnom kell. Egy életünk van, azt úgy kell éljük, ahogy nekünk jó!!!!

"Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van még egyszer":
1. Az élet nem igazságos, de ennek ellenére jó.
2., Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést.
3., Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
4., A munkád nem ápol majd ha megbetegedsz. Ezt a családod és a barátaid teszik majd, tartsd velük a kapcsolatot.
5., Minden hónapban fizesd be a bankkártyáid számláit.
6., Nem kell, hogy mindig minden vitát megnyerj, fogadd el, ha nem értetek egyet.
7., Sírj valakivel, jobb, mint ha egyedül teszed.
8., Haragudhatsz Istenre, elviseli.
9., Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
10., Ha a csokiról van szó, hiábavaló az ellenállás.
11., Békélj meg a múltaddal, hogy a jelent ne ronthassa el.
12., Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
13., Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
14., Ha egy kapcsolatnak titokban kell lennie, te ne legyél a kapcsolatban.
15., Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten nem pislog.
16., Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
17., Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
18., Ami nem öl meg, az valóban erősebbé tesz.
19., Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
20., Amikor azért kell küzdeni, amire igazán vágysz, soha ne add fel.
21., Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a drága fehérneműd; ne tartogasd különleges alkalmakra, a ma különleges.
22., Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
23., Légy különös most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
24., A legfontosabb nemi szerv az agy.
25., Csak te felelsz a saját boldogságodért.
26., Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
27., Mindig az életet válaszd.
28., Mindenkinek mindent bocsáss meg.
29., Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
30., Az idő majdnem mindent meggyógyít, adj neki egy kis időt.
31., Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
32., Nem kell magad túl komolyan venni, senki más sem teszi.
33., Higgy a csodákban.
34., Isten Isten miatt szeret, nem azért aki vagy, vagy amit tettél.
35., Ne vizsgáld felül az életet, jelenj meg és hozd ki belőle amit lehet.
36., Az öregedés még mindig jobb, mint fiatalon meghalni.
37., A gyerekeidnek csak egy fiatalkora van.
38., Végül csak az számít, hogy szerettél.
39., Minden nap menj ki, ott történnek a csodák.
40., Ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit és másokét is megnézhetnénk, beérnénk a sajátunkkal.
41., Az irigység időpazarlás, megvan mindened ami kell.
42., A legjobb még csak most jön.
43., Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
44., Engedj.
45., Az élet nem masnival jön, de mégis ajándék.

Mondd Istenem, miért adtál nekem ekkora szívet, ha hagyod, hogy ennyit fájjon. Mondd miért engedsz ennyire szeretni, ha nem engedsz boldognak lenni. Mondd, miért büntetsz még mindig, hisz csak igaz szerelemre vágyom, miért, miért nem lehetek csak egyszerűen boldog. Igyekszem, nagyon igyekszem, mondd mi a baj velem.....

Szombat van. A havi egyszeri hétvégés napomat töltöm éppen. Most jött egy beteg. Hozta magával a múltam illatát.. Olyan illata volt, mint G-nek, amikor megismertem, beleszerettem. Reflex szerűen ugrottak be az emlék képek, érzések, peregtek a pillanatok.. Mocsok egy érzés ez most így. Amikor nem tudod pontosan miért, de egy illat előhozta a fájdalmat.. a hibám fájdalmait.. és sírni tudnék, ha épp nem dolgoznék. Összeszorult a gyomrom és a szívem. Sosem fogom tudni megbocsájtani magamnak, hogy mekkora hibát követtem el... sosem fogom tudni megbocsájtani, hogy megcsaltam valakit, akit őszintén szerettem. Elveszítettem őt valakiért, akihez már csak a múltam és a megszokás kötött, valós szerelem már rég nem. Ó Istenem, bár csak tudtam volna mindezt akkor is, bár csak ne lettem volna ennyire bátor, önző és felelőtlen.. Lehet, hogy akkor is elveszítettem volna G-t, lehet, hogy akkor mással követtem volna el ugyanezt a hibát.. sosem tudom meg. Kár a múlton rágódni, tudom jól. De most feltört, amiről azt hittem, hogy rég a múlté már. Nem a szerelem, nem a kötődés.. Azok már nincsenek.. A fájdalom, az okozott fájdalom miatt, az érzés, amikor rádöbbentem, hogy saját magam miatt elvesztettem, akit szerettem, hogy tönkre tettem egy boldog párkapcsolatot, hogy nem vigyáztam ránk.. De biztos ez is elmúlik egy nap.. Csak ez az illat.. Ez most nagyon rossz volt.

Nagyapa! Hiányzol..!!! :'( Szívemben örökké élsz..... ♥

Dear Sweeatheart,

I really hope, we will stay together forever. I love you so much .. and more ♥

Elfogsz veszíteni..

Furcsa érzés megbizonyosodni róla, hogy amit csak feltételeztél az igaz volt. Furcsa rájönni, hogy akit szerettél, nem szeretett viszont. Legalábbis a végén már nem. S mikor szeretett, akkor sem szeretett eléggé. Csak a saját önzőségét kielégítően. Az ilyen szeretet talán nem is igazi, csupán egy fikció. Gyerekek voltunk, s hittem valamiben, amiben egy szerelmes fiatal hihet. Túl sokáig tartott az álom s talán én is túl sokáig próbáltam elhitetni magammal valamit, ami már nem létezett. Meg kellett tanulnom. Meg kellett látnom. Meg kellett tapasztalnom. Át kellett élnem.Hoztam egy döntést és mégis visszakoztam, mégis vissza húzott a szívem - vagy csupán valami, ami már nem létezett. Nem bánom. Egy percet sem bánok, mert megtanított sok mindenre. Átértékeltem az életem, az érzéseim és a jövőmet. A legnagyobb tanítás, hogy ha találsz valakit, aki szeret: BECSÜLD MEG! Mert talán Ő AZ. Talán nem, de te akkor is mindent megtettél. A múltba kapaszkodva elveszítettem azt, aki mindennél jobban szeretett. Így tanultam meg, hogy értékeljem azt amim van. Így váltam azzá, aki vagyok. Tanultam a hibáimból.

Lezárva a múltat, egy évvel a szakítás után megtudni, hogy már minimum 3 napja mással járt, mikor engem mondva csinált indokkal kidobott - furcsa érzés. Nem fájó, nem bántó. Egyszerűen csak furcsa. Valamint egy újabb igazolás, megerősítés afelől, hogy ő az, akinek megismertem 8 év alatt. Az, akit nem akartam elhinni, hogy ő az, akit nem akartam meglátni benne. Mondhatnám, hogy 8 évet pazaroltam el arra, hogy erre rájöjjek. Valójában ez csúnyán hangzana.. Minden esetre örülök, hogy már nem vagyok vele. Örülök, hogy nem beszélünk és jó eséllyel soha többé nem látom. Mindig az életem része marad, mert nem lehet az ilyesmit kitörölni, de nem hiányzik. Megmutatta nekem azt a sötét mélységet, amit senkinek sem kívánok és amiből kimászva erősebb lettem, mint amit valaha hittem. S okozott nekem sok-sok olyan maradandó sérülést, berögződést, melyeket nagyon nehéz kitörölni. De idővel sikerülni fog.

24 éves koromra találtam meg azt az embert, aki megmutatta nekem, milyen az igazi szerelem. Milyen az, amikor tényleg szeretnek, veled terveznek és azért boldog, mert te vagy neki... Sorolhatnám, de nem lehet, értelmetlen, mert a szavak nem adják vissza azt, amit a szív érez.

Sosem szerettem még ennyire és sosem éreztem ehhez foghatót. Hogy ő.. Ő AZ...

Nincs rá szó. Nincs rá kifejezés. Nincs rá mód, hogy szavakban kifejezhessem, mit kaptam Tőle, mit jelent nekem, mit érzek iránta... Fél éve egy kis csoda lépett az életembe.... Köszönöm.. Nagyon szeretlek!

Aztán mikor keresztül mentél az összes fájdalmon. A minden reggel sírással kezdődik és a minden emlék egy szívbe szúrás érzéseken. Amikor végre túl lépsz rajta -mert igen is túl lehet- akkor készen állsz valami újra, valami szebbre. S mikor újra megnyílsz a Világnak, a boldogságnak, mindannak, amit még az Élet adhat Neked.. Na akkor, majd akkor rájössz és megérted, hogy okkal alakultak úgy a dolgok, ahogy. S mindig, mindig van lehetőség valami újra, valami jobbra. Amikor megtalálod azt, akit mindig is kerestél, akire vágytál.. Azt érezni fogod.. s akkor megértesz majd mindent.. :))

Furcsa vissza gondolni a múltamra. 24 éves vagyok. Valahol már "öreg" valahol túl fiatal.. 8 évem töltöttem valakivel, aki megtanított, mi a szerelem.. legalábbis ezt hittem. Valójában ő az első szerelem volt és megtanított, hogy :
- ami nem öl meg, az erősít - ha valaki megüt, azonnal el kell hagyni - ha valaki egyszer megcsalt, meg fogja tenni újra - hiába szeretsz teljes szívedből, ha a másik csak elhiteti veled, hogy ő is ugyan ezt érzi - lakva ismerszik meg az ember

Megtanított, hogy akkor is fel tudjak állni, ha már a padlón fekve is belém rúgtak. Mert annyi fájdalmat okozott nekem, annyiszor törte össze a szívemet és annyiszor hittem el, hogy ez egy szép élet lehet, hogy az átélt fájdalmak megerősítettek. Szeretett. Valahol biztosan. Voltak gyönyörű pillanataink, szerelmes hónapjaink. De ez valami más volt, mint amit hittem. Akkor nem láttam miben éltem, éltünk. Nem láttam merre tartok és ez mihez vezethet. Nem láttam, hogy tönkre megyek idegileg és lelkileg.. Nem láttam, ahogy magamba fordulok. Nem láttam, hogy az, ahogy ő szeretett, nem olyan volt, ahogy életem párja "kell" szeressen. Furcsa. Furcsa ezekre vissza gondolni. Hogy 24 éves vagyok, de ezeket már mind megéltem. Nem sajnálok egyetlen percet sem a múltamból és semmit sem sajnálok amit tettem, mert mindenből tanultam. Köszönöm az eddigi életemnek, hogy ilyenné formált engem. Van még hova fejlődnöm, van még hova tovább, de azt hiszem végre jó úton járok..

Miért is gondolkodtam el ezeken? Mert a héten olvastam egy idézetet:

"Szeretni csakis az erős ember tud. A gyenge nem szeret, csak menekül a másikhoz. Ez nem szeretet, akármilyen odaadó, elfogadó, érzékeny, érzelmes és szenvedélyes. A gyengeség azt jelenti, hogy nem találod magadat, a másiktól várod a megváltásodat és ez lehetetlen"
 

A másik dolog, hogy amióta megismertem azt a srácot, akivel most vagyok, rájöttem milyen, amikor valakinek tényleg fontos vagyok, valaki tényleg szeret, valaki tényleg leélné velem az életemet.. Ő olyan érzéseket váltott ki belőlem, amilyeneket eddig még nem éltem át.. :))

Jó úgy vissza emlékezni a múltamra, hogy csak emlékek, amik hozzám tartoznak, de már semmiféle érzést nem váltanak ki belőlem.. :)

Paulo Coelho - Dolgok, amiket megtanultam az élettől

Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést,ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.

Szerelmes vagyok..az érintésébe, a hangjába, a mosolyába, a hülyeségeibe,a szemeibe, a csókjaiba,az együtt töltött pillanatokba, a múltunkba, a jövőnkbe, a jelenünkbe..

“Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül – vagy soha nem leszel az.” (Dan Millman – A békés harcos útja)

hiába... i will be here and i will hold your hand... cause i love you.. most than...

i just would like to tell u if u have read it... i will be here as long as possible... cause i love u... i love u as much as i can.. and i will be... i hope... all the way and all the time.. cause i love u... forever............!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

I Will Be Here(Steven Curtis Chapman)

Tomorrow morning if you wake up
and the sun does not appear
I will be here
If in the dark, we lose sight of love
Hold my hand, and have no fear
'Cause I will be here

I will be here
When you feel like being quiet
When you need to speak your mind
I will listen
And I will be here
When the laughter turns to cryin'
Through the winning, losing and trying
We'll be together
I will be here

Tomorrow morning, if you wake up
And the future is unclear
I will be here
Just as sure as seasons were made for change
Our lifetimes were made for these years
So I will be here

I will be here
And you can cry on my shoulder
When the mirror tells us we're older
I will hold you
And I will be here
To watch you grow in beauty
And tell you all the things you are to me
I will be here

I will be true to the promise I have made
To you and to the One who gave you to me

Tomorrow morning, if you wake up
And the sun does not appear
I will be here
Oh, I will be here.

..és eljön a nap, amikor rájössz, hogy amid van, az sokkal több annál, mint amit hittél. Valami új. Valami más. Valami mély. Valami megfogalmazhatatlan.. Köszönöm

..bár előfordul, hogy csak gyengén érzem. olyan is volt, hogy az adódott probléma miatt többet járt a szakítás gondolata a fejemben, mint a jó érzés.. de most, most biztosabban érzem, mint eddig bármikor: SZERELMES VAGYOK! Belé..

Akkor is küzdeni fogok ezért az érzésért, amikor a negatív gondolatok előtörnek. Akkor is küzdeni fogok, ha nehéz lesz. Pedig lesz, mert ez az élet. De szeretem.. Hiszem és remélem, hogy nagyon sokáig fog ez még tartani.. Kell.. kell nekem..Ő.. Itt érzem. Mélyen a szívemben..

cikáznak a gondolataim. ezer felé, ezer féle.. Néha annyira el tudok veszni. A Világban, az Életben... Annyira egyedül tudom érezni magam. Mintha csak beraktak volna ide, az egész közepére, hajrá, boldogulj, csinálj amit akarsz. És én csak állok és nézek. Vannak napok, pillanatok, amikor úgy érzem csak magamra számíthatok. Itt jönne az a mondat, hogy és a családomra. Igen, ez így van, de ilyenkor ezt sem érzem. Csak vagyok. Egyedül. A gondolataimmal. Amikkel kezdjek amit akarok..

Vannak pillanatok, érzések.., amikor az ember nem, vagy csak nehezen tudja kifejezni magát szavakkal. Na most pont így vagyok. Szerelmes lettem. Elsőre azt kezdtem el most írni, hogy ijesztő és jó egyszerre. A valóság azonban az, hogy már nem félek. A félelem negatív érzés, mindent tönkre tesz. Az érzéseimet nem irányíthatom és nem is akarom. Megnyíltam.. Szeretem.. Már nem hiszek a tündér mesékben, így nem írhatom azt, hogy remélem örökké fog tartani. De azt igen, hogy remélem olyan sokáig fogjuk ezt mindketten érezni, amilyen sokáig csak lehetséges..

Ez a szerelem megint más érzés, mint amit eddig megtapasztaltam. Az évek, a fájdalmak, az emlékek, a tapasztalatok és hibák mind-mind átalakítottak engem is és az érzéseimet is. Másképp szeretek. Komolyabban. Nem mélyebben, nem felületesen, egyszerűen másképp. Rengeteg hibát követtem el eddig életemben és ha nem is mindből, a legtöbből tanultam. Komolyodtam. Sokkal jobban tudom értékelni az engem körbe vevő értékeket és magammal is jobban összhangban vagyok. Ezt hívják úgy, hogy felnőttem??

Igyekszem vigyázni rá. Remélem ő is rám. Annyi furcsa randi után rátaláltam. A semmiből bukkant elő egy kis kincs, akinek végre meg tudtam nyílni, aki elérte, hogy érdekeljen és érzéseket tápláljak iránta. Már tudom, hogy bizony ezt sem tudja bárki kiváltani. Sőt.. csak kevesen.. és ezt jó tudni :)

Tele vagyok álmokkal, vágyakkal. Elképzelésekkel, tervekkel.. Ez vagyok én. Amikor élek. Pezsgek. Annyi mindent szeretnék. Tulajdonképp mi tart vissza? Miért állok egy helyben? Mikor csak egy picit kéne ezekre a dolgokra koncentrálnom és elérhetném? Mert mi volt az, amit igazán akartam és nem sikerült elérnem?? Semmi. Nem létezik ilyen. Mert, amit én akartam, ami nekem kellett, mindig megkaptam, mindig elértem az életben..

HA igazán akartam. Ki kell tűznöm a célokat és küzdenem értük, mert nem fognak maguktól bekopogtatni, hogy "hé hello, megjöttünk". Tennem kell értük. 23 éves vagyok, pont itt az ideje, hogy lépjek végre. Amíg tehetem.. Amíg lehetőségek tárháza vár rám..

Nem szabad leragadnom a szürke hétköznapoknál. Nem szabad megvárnom, amíg elmúlnak felettem az évek és az álmok, csak a múlt reményei maradnak..

egyedül...hideg van.. kinn hófehér a táj és velem történt valami, velem van valami, amire nincs jobb szó, mint az, hogy: furcsa.  Bármi is az, amit a szívem elkezdett érezni, elgyengített és minden, amit eddig magamba gyűjtöttem, amit elnyomtam, mondván én egy erős nő vagyok és ezt is megtudom csinálni, ezt is le tudom győzni.. most kitört belőlem...

tele vagyok érzésekkel. minden kavarog most bennem mindenki felé, aki valaha is fontos volt nekem. a múlt fájdalma, a hibák, a szerelmek, az új érzések...

talán a legjobb a kifejezésre most ez a dal:

www.youtube.com/watch

..az érzéseim egyre erősebbek. néha azért félek, félek, hogy újra darabokra törik a szívem. de tudjátok mit? nem számít... nem számít, mert úgy sem tudhatjuk mit hoz a jövő és a jelent nem szabad ilyesmivel mérgezni. nem számít, mert ha összetörne is, akkor is össze fog állni újra... jelenleg... túl szép, hogy igaz legyen... de igaz :) és élvezem minden egyes percét. és hagyom hogy sodorjanak az érzéseim, hagyom hogy elmélyüljenek és vezessenek. mert végre találtam valakit, aki kihozza mindezt belőlem, aki úgy érzem megérdemli, hogy eltűnjön az a fal, ami körém épült. már alig van belőle.. :) szeretem, ez már biztos. a mélysége pedig nő......

Tele vagyok gondolatokkal. Annyira, hogy úgy érzem, nem is tudom kifejezni magam. Valami van bennem, amit nehéz megfogalmazni. Nem szerelem, mert még nem az. De nagyon jó érzés és a szürke hétköznapokat színessé tette...

Végre újra úgy érzem, hogy minden nap érdemes felkelnem és jó érzés, hogy van valaki, aki után vágyódhatok. Hogy a napjaim elmúlásával nem az jut eszembe, hogy már megint eltelt egy nap.. egy szürke hétköznap... hanem az, hogy ennyivel közelebb vagyok ahhoz, hogy újra láthassam...

Nem tudom, hogy alakulhatott ki bennem ez ilyen gyorsan. Fogalmam sincs. Nem értem... vagy ne is akarjam??? Bármi van is bennem, akarom még még még...

Tele vagyok félelemmel, bizalmatlansággal, hála a múltamnak és a benne szereplő személyeknek, akik átvertek, hazudtak, visszaéltek a jóindulatommal.. és a sok negatív dolog, ami a környezetemet érte. De igyekszem ezeken túl lendülni és a felépült falat lebontani.. de néha nehéz. Nehéz, hogy vajon amit éppen teszek, az a jó döntés-e.. De arra jutottam, ha agyalok, azzal mindent tönkre teszek. Teszem, amit a szívem diktál és ha még sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna, akkor is tiszta lesz a lelkiismeretem, hogy önmagam voltam és mindent megtettem.

Tudom-tudom.. minek agyalok ennyit és teljesen hülye vagyok. Fogalmam sincs. Lehet azért zanzultam meg, mert havi agybaj következik.

All in all.... i have started to feel something..something good...

..amikor mindened megvolt, ami csak kellett. szinte mindened. nyilván nem volt teljesen tökéletes, de majdnem. hiányoztak dolgok, voltak problémák, de mind mind megoldható dolog. megtapasztalni mindezt, majd fél év múlva ott állni a Világ közepén és úgy élni, hogy ezt elvették tőled.. nehéz. Közben zúdul rád a sok szar, a sok probléma és nehézség, mintha föntről valaki feszegetné, hogy mennyit bírsz, mintha minden erejével azon lenne, hogy legyűrjön. Tudom, hogy ezt a szüleink is megélték és tudom, hogy idő kérdése és minden rendeződik, de b.ssza meg vannak pillanatok, amikor nem, nem vagyok képes mosolyogva tűrni, hogy ömlenek a problémák a nyakamban. nyilván vannak, akiknek sokkal rosszabb nálam, ezt elismerem. de be kell vallanom, sokszor nehéz. nehéz akkor is kitartónak és mosolygósnak maradni, mikor olyan akadályokat raknak eléd, amiket nehéz lekűzdeni. szeretnék, szeretnék végre egyszerűen csak boldog lenni... szerintem megkaptam már a büntetésem, elég lesz köszönöm....

Vigyél, rabolj el ebből a mocskos Világból. Alkossunk egy újat, egy szebbet, kettőnk varázslatos Világát. Ragadj ki a hétköznapok maró szürkeségéből és színezzük ki a heteket csókokkal és ölelésekkel. Ó csak vigyél, vigyél innen, messzire, ahol a tenger moraja halkan zeng, ahol az Ég mindig kék, a csillagok ragyognak és az élet szép.. Repüljünk messze, messze innen, egy új Világba, egy új életbe..